Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Simonffy András: Régi novellák, Történelemóra, Fekete-fehér - igen-nem, Lefelé a hegyen, Vodka (novellák)
Eszébe jutott az a történelemóra, amit ugyanebben a teremben tartott, tgy másik negyedik osztálynak. Evekkel ezelőtt. Akkor is Sztálinról beszélt. Sztálinról, a géniuszról. A székre tornázta magát. Noteszében lapozott, mintha feleltetni akarna. A kuncogás abbamaradt.- Ma nem feleltetek - csúsztatta zsebébe a noteszt. - Erezte, hogy megint mellényúlt, a zseb melletti szakadáson a notesz a bélés mögé esett. — Ma nem feleltetek, leányok. Elbeszélgettük az időt. Tovább is kell haladnunk az anyagban. Azoknak, akik értelmesen szóltak hozzá, majd beírok egy-egy piros ötágú csillagot. (1961) Fekete-fehér — igen-nem Szombaton kapta meg: amikor hazament, hogy összecsomagolja sátrát - épp a Balatonra készült a levélke az asztalon feküdt. Az öregasszony tehette oda. Feltépte: nem vették fel. „Helyhiány miatt.” Összehajtogatta a stenci- lezett papírlapot, és bedugta a hosszú kartondobozba levelei és iratai közé. Harmadik éve hordozta akkor már a budaörsi hütőház paprikás ládáit a magoló asszonyok keze alá, harmadszor próbálta meg és megint nem. „Helyhiány miatt.” PVC-dróttal kötözte össze az összegöngyölt sátorlapokat. Ránehezedett, hogy laposabbra nyomja, a drótból füleket hajtott a csomagra. Most már nincs többé nappali tagozat: apja nem egyszer megígérte, elmondta, minden lehető formában fejébe véste fáradt hangján: „fiam, még az idén, nem bánom, megpróbálhatod, de aztán már nem tudlak vállalni, nyugdíjba megyek, örülök, ha anyádat eltartom.” Gubbasztott az albérleti szoba padlóján összegöngyölt sátorlapok mellett. - Mégsem nekem való - gondolta. Úgy érezte, zavart volt a felvételin, he- begett-habogott, nem tudta pontosan, mit várnak tőle. Magát okolta. A cédulát nem vitte magával, csak a sátrat. Vonatindulás előtt néhány perccel ért az állomásra. Átpréselte magát a nyári ruhás, rózsaszín-kék-sárga tömegen, felugrott. A lépcsőn utazott. Zsúfolt, hétvégi személyvonat volt. * Széplakon senki sem várta. Meg'rta pedig, hogy jön. Nézelődött, forgott, senki. Tavaly Zsuzsa három csodaszép kalácsmellű barátnőjét is kihívta elé. Otthon fagylaltot kevertek tiszteletére, és Béla bácsi felbontott egy üveg konyakot. Idén nem. Mindegy. Megállt a kapu előtt: a kertben a fonnyatag nagymamát látta csak, a virágoknál motoszkált, időnként lehajolt közéjük. Óva776
