Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Györffi Kálmán: Kuntár Lajos: Hármaskönyv Csörötnekről (kritika)
GYÖRFFI KÁLMÁN Kun tár Lajos: Hármaskönyv Csörötnekről Egy idő óta, mondhatnám így: a Nagy Kelet-Európai Változások óta (ez csupán egy évet jelent, azaz ’89 decemberétől datálódik az irracionalitás világának megszűnte - számomra) egyre rosszkedvűbbé tesznek az olvasmányaim. Ami ugyebár - paradoxon. Mármint az, hogy az irracionalitás agykínzó éveinek mindennapjaiban a sorok közé búvó gondolat, a szövegbe kevert tiszta szó felfedezése erőt, nyugalmat, kedvet tudott jelenteni, s lám, a rendszerváltás, a kibimbódzó jogállamiság idején olvasmányaim elkedvetlenítenek. (Igaz, kicsit csőstül, válogatás nélkül érkeznek). Milyen kevés a kivétel, uramisten, milyen kevés a kivétel, hiába, ennek az országnak éppen annyi jó írója, költője, publicistája volt váltás előtt, mint amennyi váltás után... A jelenséget, az elkedvetlenülést meg tudom valahogy magyarázni, azelőtt, a herélés, a cenzúra, a demagógia körülményei között (is) a szellem belopta magát a szövegbe, beügyeskedte emberi/művészi igazát, és én, a manipulált, a játékszabályokat kényszerűen elfogadó olvasó boldog voltam, amikor felfedezhettem. (Amihez, valószínű, saját szellemi teljesítményem fölött érzett örömöm is hozzájárult, mint ahogy a gyermekkori bujócskázásnak is megvolt a maga öröme.) Most viszont eláraszt a nyers, türelmetlen és impulzív „kimondása az igaznak”, és én kétségbeesetten fedezem fel, hogy bennem sehogyse akar végbemenni a rendszerváltás,- hogy a fene enné meg a retrográd pofámat! -, én most is a sorok között kutakodók, keresgélem a szövegmögöttit a régi beidegzettségek kínkeservével, és a sorok közül Őfőméltósága, a drága, jó öreg Lucifer helyett vörös meg zöld ördögök vigyorognak rám, és ez még hagyján, ezeknek legalább ördögképük van, de mihez kezdjek a sorok közé búvó könyöklő-rúgó tülekedéssel, háj-rengésű zsugorisággal, a szellemi vadorzókkal, hullarablókkal, hogy a béka két hátsó lába között/alatt meghúzódó, dehogyis, onnan előpöffeszkedő intellektusról ne is beszéljek! Milyen kevés a kivétel, uramisten, milyen kevés a kivétel és mennyire ijesztően fogy el alóluk a talaj. Természetesen én is tudom, hogy ennek a görcsös, nyers, türelmetlen és impulzív „igazmondásnak” is vége lesz hamarosan, kereslet hiányában kifullad, és jönni fog, mindent eláraszt majd, ... a Kft.-ügyvezető és a szép titkárlány szerelmi regedelménye! Úgy kell nekem! De most már félre a kötelező morgolódással, a napokban egy szándékaiban és megvalósításában mindenképpen tisztességes könyv járt a kezemben, olyannyira az, hogy az idei évben talán már kiadót sem lehetne találni hozzá (a könyv 1990-ben került piacra), senki sem látna üzleti fantáziát benne, a könyv ugyanis falumonográfia, illetve úgy kétharmadában az, egészében oldottabb, olvasmányosabb, mint egy szigorúan vett tudományos mű. Szerzője Csörötnek szülötte, szülőfalujához ragaszkodó ember, 766
