Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Besenyő Sándor: A koronázási palást vitatott kérdései (tanulmány)
BESENYŐ SÁNDOR A koronázási palást vitatott kérdései Mióta visszakerültek hazánkba a magyar koronázási jelvények s nemzeti kinccsé váltak, özönlenek az emberek megszemlélésükre. A műkincsek közkinccsé tétele nemcsak esztétikai élvezetet kelt a lelkekben, hanem a múlt alkotmányjogi tudaton túl azt az érzést is előidézi, hogy e felbecsülhetetlen értékek az egész nemzet tulajdonává váltak. Emellett a szakértők kiválóbbjai is közvetlen közelről tanulmányozhatják őket a modem technika eszközeit felhasználva: csupán a szétszedés vágyának állt ellen a szak- és közvélemény, nagyon is helyesen. Jelen cikkünkben csalt a koronázási palásttal kapcsolatos kérdéssel akarunk foglalkozni: éspedig azt vizsgálva, hogy kik csinálták a volt miseruhát és mit mond a rajta lévő képek halmaza? KIK CSINÁLTÁK A VOLT (KELETI) MISERUHÁT? Népies hagyomány szerint Gizella királyné a veszprémi görög apácák társaságában. Maga Kovács Éva, aki külön, részletes tanulmányban foglalkozik a koronázási palásttal1, megnehezíti a kérdés tisztázását, amikor leszögezi, hogy a palást „eredetéről a lehető leghitelesebb forrás tudósít, a ráhímzett felirat.” Ebbeni véleményét azonban maga is módosítja, amikor „a miseruha vizsgálata egyre inkább azt sugallja, hogy nagyon is bonyolult mesterség műveléséről van itt szó, ami megfelelő felkészülést igényel” megállapítást teszi. Más szóval, kár volt a volt (keleti) miseruhára átírt szövegre mint leghitelesebb forrásra esküdni. Először is a mai szöveg nem az eredeti. Gizella (Gisla) neve a szöveg betűitől elütő betűformával van hímezve, (s így talán) be is toldva. A regina szóba az i betű is utólag kerülhetett, mert külön oda van fércelve, míg a többi betűk be vannak épülve hímzéstechnikailag. De a mai (valószínűleg) átalakított szöveg is oly suta latinsággal van megírva, hogy csak egy latinul alig tudó s ellenőrizetlen szerzőtől származhat, tehát hitelessége igen kétes. „A Stephano rege et Gisla regina (casula hec)operata et data”: István király és Gizella királyné csinálta és adta. Hát bizony kétségtelen, hogy István király nem csinálta, hanem csak adományozta. Aztán Gizella sem csinálta, hanem csináltatta. A szöveg szerzője nem tudta a magyar műveltetö igealakot latinul kifejezni, amint viszont tudta „fabncari iussit”-tal Gizella anyja síijára ajándékozott keleti eredetű kereszt feliratán a szerző. A paláston lévő felirat nagy és idétlen átalakításon esett át, többek közt ecllesiae szó kettős 1-lel szerepel, amit Kovács Éva (helytelenül) ecelesiae helyes latin alakra javítva ad vissza, hogy az otromba hibáról elterelje a figyelmet. Az eredeti betűktől eltérő Gisla szótól a helytelen latinsággal hímzett ecllesiae-ig a betűk oly zsúfoltsággal vannak újra hímezve, ami teljesen elüt a többi szöveg laza betűelhelyezésétől, ami maga is hangosan beszél az eredeti szöveg * * Az eddig külföldön élő, s Magyarországon még sosem publikáló szerző tanulmánya olyan kérdéseket vet fel a koronázási palásttal kapcsolatban, amelyek eddig még nem kaptak hangsúlyt a magyar kutatásban. (A szerk.)
