Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Herényi István: Görög rítusú egyházak Magyarországon a X. és XIII. század között (tanulmány)
HERÉNYI ISTVÁN Görög rítusú egyházak Magyarországon a X. és XIII. század között Moravcsik Gyula a Szent István Emlékkönyv első kötetében értekezett a Szent István korában meglévő görög nyelvű (rítusú) monostorokról.1 Marosvárt, Oroszlámost, Szávaszentdemetert, Szegedet, Veszprémet és Visegrádot jelöli olyanoknak, ahol görög monostorok, de legalábbis egyházak voltak. Egyúttal a patrocíniumok szorgos átvizsgálására, s ezzel további kutatásra is ösztönöz. Ugyanebben az emlékkönyvben Györffy György a tizenkettedik századi görög egyházakat, különösen Szávaszentdemetert ismerteti. A bácsi görög püspökség köré összesíti mind a monostorokat, mind pedig Szávaszentdemeter egyházát és birtokait. Moravcsik bíztatása nyomán meg is indultak a patrocínium-kutatások, különösen Szent György patrocíniumok összegyűjtése vonalán. Ez az eljárás azonban módszertanilag nem állta meg a helyét. Szent György ugyanis mind a keleti, mind a nyugati egyházban egyaránt jól ismert és tisztelt szent volt. Ez a patrocínium tehát nem volt alkalmas a keleti és nyugati egyház elválasztására. Megítélésünk szerint Szent Ilona, Szent Pantaleon, Szent Demeter és Szent Kozma-Damján, tehát a legismertebb keleti szentek patrocíniumai jobban eligazítanak e kérdésben. Mielőtt azonban sorra vennénk e most említett patrocíniumainkat, tekintsük át röviden a történeti tényeket. Hóman Bálint a magyarság és a kereszténység találkozásáról így ír: „A kinyilatkoztatott egyistenhívő vallások iránt való hajlandóságot a magyarok magukkal hozták a Fekete-tenger vidékéről, ahol a török népek körében már a VII-VIII. században megindult, a IX. század vége óta feltartóztathatatlan ütemben haladt előre a keresztény, mohamedán és zsidó hitre való áttérés folyamata. A keresztény vallás sem volt ismeretlen előttük. Fejedelmük, vezéreik közvetlen érintkezésben álltak a bizánci udvarral.”2 Gutheil Jenőnek is igaza lehet, amikor annak a véleményének ad kifejezést, hogy „a kialakuló magyarságra a bizánci kereszténység hatása intenzívebb volt, erősebb lehetett, mint azt a ránk maradt pozitív nyomok sejtetik.”3 861-ben a Krímben egy felbukkanó magyar csapat összetalálkozik Cherson közelében Cirillel. „Megtámadták öt a magyarok, farkasok módjára üvöltve, meg akarták őt ölni. O azonban nem ijedt meg, nem szakította meg imáját, s csak egy Kyrie eleisont mondott, mert már befejezte imáját. Ok pedig látván őt, isteni rendelés folytán megszelídültek és kezdtek előtte hajlongani. Es meghallgatván a mester szavait, elengedték őt az egész kíséretével.”4 822-ben „Metód, Ciril bátyja megérkezve pedig a Duna tájékára egy magyar királyi?) akarta őt látni. És bár egyesek mondták, hogy ezt nem élik túl kínszenvedések nélkül, ő elment hozzá. A király pedig, mint főpapot illik, tisztelettel, ünnepélyesen és örömmel fogadta. És beszélgetve vele, ahogy ilyen méltóságú emberekhez illik beszélgetni, megölelvén, megcsókolván őt és megajándékozván értékes ajándékokkal, 748
