Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ EMÉKEZETE - Puskely Mária: Jegyzetek egy boldog házasságról
Mikes püspök keresztelte. Minden gyermekem ott volt, úgyhogy mikor Mikes belépett és a sok Batthyányi látta, nagy örömmel mondta: - Ez aztán a népes család! - Zsiga a feleségével és 2 fiával, Liliké 2 gyermekével és én a 10-zel, Lilikét beleszámítva csupa Batthyány. — Isten áldja meg a kicsit mind a két kezével! A legkisebb fiú, Karli, valamint a legidősebb unoka, Maja között mindössze hat év a különbség! Dr. Batthyány László, amikor a kis zsolozsmában ezt a zsoltárverset imádkozta: „hitvesed olyan, mint bőven termő szőlőtő házad oldalán”, mindig tisztelettel meghajolt felesége felé... Kezünkben van Mizl francia nyelvű misszáléja. 1928-ban az utolsó együtt töltött karácsonyon, a férj felesége kérésére többek között ezt írta az első lapra: Drága Mizl, arra kértél, írjak néhány szót ebbe a misekönyvbe. Sok hályogműtétnél segítettél nekem, kézenfekvő a hasonlat annak leírására, voltaképp miben is állt a mi tevékenységünk. Amint a hályog megakadályoz abban, hogy valaki a külső világot felismerje, ugyanígy vak a hitetlen, képtelen fölismerni a teremtés eredetét. Csak egy lelki operáció segíthet rajta, csak így nyerheti vissza tiszta látását, azaz gyermekkori hitét. Aztán, amint te ezt gyakran láttad a hályogműtét után, milyen boldogan kiált fel: Látok!, ugyanígy a lelki szemoperáció után meglátja az anyagi teremtés igazi alapját, Istent, akit most már engedelmességével meg akar dicsőíteni. Hiszen minden virág, minden csillag Isten nagyságát hirdeti, minden tudja, hogy O a mennyei Atya, szenteltessék meg az O Neve mindörökre... Számunkra is elérkezik az óra, amikor tiszta szemmel mi is fölismerjük Isten nagyságát és jóságát, akkor, amidőn földi testünk szeme megtörik, s lelkünk örömtől ujjongva felkiált: Istenem és Mindenem, tebenned nyugszik meg a lelkem mindörökre. Hogy ehhez az örök célhoz eljussunk, Te, gyerekeink és szeretteink, adja meg Isten az ő kegyelmét. A Batthyány házaspár élete csendben nőtt bele az örökkévalóságba. Kívülről semmi nem változott, csak a lélek benső végtelenjében izzott fel az Örök Szeretet utáni vágy... Hátra volt még mindkettőjük számára a Keresztrefeszítettbe való átalakító egyesülés végső szakasza. Mizlre még hosszabb golgotajárás várt, Lacinak azonban eljött az órája. 1929 őszétől Blanka leánya Naplójából ismerjük a beteljesedés utolsó mozzanatait, a Löwe szanatórium 14 stációját. A házaspár teljes lelki egységben, kéz a kézben járta végig ezt a keresztutat. Miközben Laci görcsök százai között vergődött - hólyagrák -, Mizl is műtéten esett át, s az orvosok alig tudták visszahozni az életbe. Lászlónál Bécsben és Maria Teresianál Németországban szinte egy időben lépett fel szívgyönge- ség... Mindhalálig egy szív voltak és egy lélek. 1930 karácsonyát a kórteremben ünnepelte a család. Az 1931-es esztendő a kegyetlen szenvedés jegyében indult. Az apa tudta, hogy már csak pár napig bírhatja. Ki is fejezte mennyei honvágyát, de utána mindjárt bocsánatot kért feleségétől, nem, nem akarta megbántani... Mizlnek meg kellett hoznia utolsó áldozatát, meg kellett adnia hitvesi szeretete utolsó tanúbizonyságát: el kellett engednie „kincsét, szerelmes Laciját, egyetlen mindenét”... dr. Batthyány László már megvívta harcát, befutotta a pályát, készen várt rá a győzelem koszorúja”... Szent Család vasárnapján mutatták be szobájában az utolsó szentmisét. Az egész család szentáldozáshoz járult. Január 21-én este elvesztette eszméletét, másnap hajnalban még emberfeletti erőfeszítéssel elimádkozta a kis zsolozsmát, majd megint csak az esti rózsáfűzér idejére tért magához. Végigimádkozták, utoljára, együtt az egész család. 736
