Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)

MOLNÁR MIKLÓS

fejtenünk. „A lineáris írás vége valóban a könyv vége, akkor is, ha manapság még a könyv az a forma, amelybe új — irodalmi és elméleti — írások jól-rosszul beburkolóznak. ... több mint egy évszázad óta észlelhető ez a nyugtalanság a filozófiában, a tudományban, az irodalomban — ezeknek a területeknek minden forradalmát úgy értelmezhetjük, mint a lineáris modellt fokozatosan leromboló megrázkódtatásokat. A lineáris, azaz az epikus modellt. Ami manapság elgondolható, azt nem írhatjuk le a vonalhoz vagy a könyvhöz igazodva, legföljebb ha azt az eljárást követnénk, amely a modern matematikát golyós számológéppel óhajtaná tanítani.... A többdi- menziójúsághoz és a delinearizált időbeliséghez való közeledés nem egyszerű regresszió a ’mitogramma’ felé...” A jövő, bár csak abszolút veszélyként tud felsejleni, szörnyűségként tud megmutatkozni a dekonstrukció- ban, az írás másféle fogalmával fog dolgozni. Derrida kérdezési stratégiájának jövőt formáló ereje egyelőre beláthatatlan. „Megkéjbzik előttünk az információ bőségéből és újdonságából, valamint az információ kezeléséből táplálkozó grammatológia.” Tapogatózó gondolkodásunknak, hűséggel és figyelemmel fordulva a jövendőnek már a jelenben, a tudás bere- kesztődésén túl megmutatkozó elkerülhetetlen világa felé, már csak azért is el kell végeznie a szükséges dekonstrukciókat, hogy — Lyotard-ral szólva, azaz átadva neki a szót — diskurzusunkban esetleg kirajzolódhassák „egy olyan politika, amelyben egyaránt tiszteletben tartják az igazságosság) és az ismeretlen vágyát.”

Molnár Miklós előszava a Magyar Műhely 79. számában is megjelent. Közlését mégis indokoltnak tartottuk, azért, hogy az alább következő könyvrészlet jobb megértéséhez olvasóink fogódzót találjanak. (A Szerk.)

610