Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Molnár Miklós: Pest-budai levél - "Titkos erők"
csak rájuk hagyatkozva, velük harmóniában élve keveredhetünk ki szorongásos „valóságunk” hallucinációjából. Az intézményesített kereszténység, judaizmus és iszlám, valamint az alapjaikon létesült modern civilizáció mindig tartózkodó, sőt ellenséges módon viszonyult a misztikához: mintha a behunyt szemmel, csukott szájjal történő befelé tekintés (a ’misztika’ szó eredete a görög ’myo’: becsukom a szemem és a szám /és befelé fordulok/), az aláereszkedés a legbelsőbe alapjaiban fenyegette volna a hódításra, beruházva-bekerítésre, minden eleven ellenőrzésére, végső soron kioltására törő civilizációt. A nyelvhasználat is elárulja, hogy a misztika - tabu és „titok”. Az efféle élmények marginalizálódtak és el- fojtódtak - vagy áttevődtek a művészetbe (szemben például a hinduizmussal vagy a buddhizmussal, ahol a misztikus élmény központi jelentőségű). Tájainkon az állami kényszermarxizmus, e szőrös és nyers irracionalizmus kopár esztendei után - szükségnek is megfelelve, nem csupán évtizedes „nyugati” divatáramlatot majmolva (azonban a divat is, a majmolás is szükségnek felel meg) - rengeteg publikáció bizonyítja, hogy számosán tettek és tesznek szert misztikusnak mondott tapasztalatokra, illetve hogy milyen elfojthatatlan az ilyen tapasztalatok iránti vágy, az a törekvés, hogy a bensőbe való alámerülés, a külső begyűrése által - meditáció, kontempláció, jóga, zen, Krisna-tu- dat, eksztázis vagy drogok segítségével - túllendüljünk a „normális” tudatállapoton, és kapcsolatba kerüljünk vezérmetaforáinkkal: „Istennel”, a „végső valósággal”, a „valóság szentségi látomásával”. Az ilyen tapasztalatokban való részesedés, mégha hallomásos is, segíthet élni (és halni), kalauzunk lehet a létezés apokaliptikus kalandjában, segítheti a lélek nevelését és kimunkálását. „Mert a léleknek - úja Platón -, amikor a Hadészba érkezik, nincs semmi egyebe, csupán a neveltetése és a kimunkáltsága, ami, mint mondják, a legtöbbet használ vagy árt a meghaltnak rögtön odavándorlása kezdetén.” MOLNÁR MIKLÓS 55
