Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Molnár Miklós: Szöveg, keresztül-kasul (Derridán kívül) (tanulmány)
SZÖVEG, KERESZTÜL-KASUL A levelezőlap Szókratésztől Freudig és tovább, A filozófiában újabban láb- rakapott apokaliptikus hangról, Autobiográfiák - Nietzsche tanítása és a tulajdonnév filozófiája, Kikészítések és Sibboleth (1986) (lásd e könyv 157- 158. oldalát!). Munkásságában arra törekszik, hogy túlhaladja az európai bölcselet „logocentrikus” kereteit. A fallogocentrizmus szerinte „nem filozófiai vagy történelmi tévedés, amelybe a Nyugat vagy akár a világ filozófiájának története várakozásokat meghazudtolva, patologikus módon beleesett, hanem szükségszerű mozgás és struktúra, ezeknek azonban szükségszerűen megvannak a maguk határai”. A meghaladási kísérlet nem azt jelenti Derrida gyakorlatában, hogy „hátat fordít a filozófiának (aminek legtöbbször rossz filozófia a végeredménye), hanem hogy bizonyos módon (újra) olvassa a filozófusokat" — vagyis radikális kérdésekkel illeti például Platón, Descartes, Hegel, Nietzsche, Freud, Husserl, Heidegger szövegeit. Eközben lörlésjel alá helyezi a metafizika történetét („amely, a preszokra- tikusoktól Heideggerig, mindig a logosznak tulajdonította az igazság eredetét”); c törlésjel alatt eltörlődik az érzékfölötti jelölt jelenléte, miközben mégis olvasható marad; lerombolódik, de közben láthatóvá teszi magát a jel eszméjét: ez az a szükségszerű írásfortély, amelynek segítségével az írás tudománya, a grammatológia ki próbálja tapogatni „a jövendőnek már a jelenben, a tudás berekesztődésén túl megmutatkozó, elkerülhetetlen világát”. Grammatológia című értekezésében — az újabb dekonstrukciós szövegelemzéseknek ebben az „alapművében” — Jacques Derrida az írás történetének újraírására tesz kísérletet: kijelöl bizonyos történelmi támpontokat, és néhány kritikai fogalmat (nyom, különbség, tartalék, differan- cia) javasol. Mindazoknak a jelentéseknek a de-konstrukcióját — nem lerombolását, hanem rétegekre bontását — hirdeti meg, amelyek forrása szerinte a logosz forrásában, a jelenlét metafizikájában (jel-en-lét) lelhető. (Teljes kutatási terület itt az írás, nem csupán a szorosan vett grafikai jelhordozásra terjed ki.) Dekonstruálva a jelenlét metafizikájából táplálkozó időszemléletet, illetve az egyaránt ebben az időszemléletben gyökerező fenomenológiát és strukturalizmust, ki próbálja szabadítani az írást a 601
