Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Földváry Györgyi: A tanítvány (novella)

felé, ahol egy íróasztal állt, mögötte egy fotel, és a fotelben háttal feléje egy ember ostort pattogtatott. Némán állt az ajtó mélyében. Végre megszólalt a fotel:- Mondd csak, te még köszönni sem tudsz? Ez a ti „híres nevelésetek?” - mielőtt válaszolhatott volna, a fotel megpördült, és ő szembenézett egy majdnem kopaszra nyírt fejű tiszttel.- Nos? - kérdezte az mégegyszer.- Jó napot - mondta.- Na látod, megy ez. Tudod, mi lesz veled, ha nem beszélsz?

Tudta. De ő már megmondott mindent. Minden igazságon felül érezte magát. Őt már napok óta verték, alázták, gyötörték, teljesen hiába. Csak az ellenállását sikerült mégjobban megerősíteniük.- Itt van ez a papír előttem - és a tiszt ránézett az előtte heverő dossziéra -, ebben minden, amit az Állam ellen elkövettél le van írva. Kezdjük. - És fölállt, csattogott az ostor a kezében. Olvasta:- Neve? — Ő mondta.- Szergej Mihajlovics Nazarov.- Foglalkozása?- Tanácsadó.- Ide az van írva: szak.- Szaktanácsadó.- Anyja neve?- Alexandra Galilea Maria.- Apja neve?- Nem ismertem.

A tiszt arcul csapta.- Hát nem emberfi vagy-e te is? ki az apád?- Nem ismertem.

Mégegyszer arcul csapta, a piros vér a nyakába folyt.- Ki az apád?- Meghalt.- Nős vagy?- Nem.- Hány éves vagy?- Harminchárom.

A tiszt hümmögött. Az ostor csendben, mint egy ugrásra kész kígyó lógott mellette. Nazarov arcán végigfolyt a vér.- Na ezen tűi vagyunk, akkor most jön a lényeg: téged azért hoztak be, mert az Állam ellen uszítottad a diákokat.

Megmondod, mi az igazság?- Már mindent elmondtam, nincs több mondanivalóm.- Akkor se - és a tiszt egészen közel hajolt a füléhez -, akkor se, ha meg kell halnod? - hátravetette a fejét és leste a hatást.- Akkor sem tudok mást mondani, mint amit már elmondtam. — A tiszt vörös lett.- Na jól van, én nem bántottalak, de miután ilyen makacs vagy, rábízlak valakire, akinek - megint közel hajolt - egész biztosan elmondod a titkodat.

594