Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Konrád György: Így beszél a metropolitán tücsök (esszé)
a legbelsejéből lehet gyalázni, csak a méhéből. Mind ellene mondanak a romantikusok, akik a jelenből a múltba vagy a jövőbe vágyakoznak, a lázasak, a nézelődni nem tudók, az akarnokok, a konzervatívok, a kommunisták, a populisták. A nagyváros megtapsolja a szidalmazóit és senkit sem tart vissza, áldozatai úgyis itt maradnak. A roncsok itt szeretnek a legjobban roncsolódni, a mállottak itt szeretnek a legkéjesebben málladozni, az épek itt óhajtják megkockáztatni a kikészülést. Igen, itt sok a buzi és sok a maskara, itt van min felháborodnia a fundamentalistáknak. Foglyul ejtett erotikával mind a nagyvárosi jelleg ellen beszél. Ez a sok rendes ember mind szeretné eltörölni a fold színéről Ninivét. * A tücsök nagyvárospárti, a hangya antimetropolitán. Mi mást szeretne a tücsök, mint lakodalmat és forradalmat, parádét és tüntetést, cirkuszt és karnevált. A tücsökember semmit sem akar inkább, mint szórakozni. Az urbanizáció legfőbb hajtóereje az emberek egymás iránti majomszerű kíváncsisága. Egy város annál urbánusabb, minél több időt töltenek el az emberek a köztereken. Ahol az emberek otthon gubbaszkodnak, ott valami baj van a szabadsággal. A szabad ember exhibicionista, a fogoly rejtőzködő. A világvárosi ember magabiztos, tudja, hogy működnek a dolgok, kocsiba ül és vadidegen helyen is remekül eligazodik. A tücsök vendéglátó helyeket szeretne maga körül tudni Budapesten, ahol érdekes arcú nők és férfiak beszélgetnek még hajnali háromkor is, mert hóbortos, elvont, minden gyakorlati hasznosságtól mentes témáknak a napnak ebben az alvásra rendelt órájában is végzetes jelentőséget tudnak adni. * Ki innen! Kiszökni az ismétlődésből! Elviselhetetlen a tudat, hogy nem voltunk mindenütt, ahol lehettünk volna, hogy nem lettünk mindazokká, aminek elképzeltük magunkat. Az elmélkedő mester szívesen néz az ablakon kirepülő madár után. Minden érzékünkkel felfedezőútra indulni egy idegen városban, van-e ennél felajzottabb állapot? A riporterek, a külföldi tudósítók sokaságában találkoztam néhány cserzett vadásszal. Az ilyen, azon kívül, hogy sokat tud a terepről, titkos jelekből, például a tekintetből is sokat megért. A meséhez kell az útvonal a maga látnivalóival, kell a csavargóra várakozó bizonytalanság, kell az útkereszteződésen az inspirált döntés, hogy most merre, kell a baleset, a kelepce, az eltévedés, kellenek a viszontagságok, amelyek az utazás velejárói. Az olvasó halálos veszélybe akar kerülni, és megmenekülni azután. Mindannyiunkban benne lakik az utas és a polgár, a kalandor és a filiszter, Oblomov és Don Juan, a remete és a hajós. A bibliai történetek az ősatyák vándorlásairól, az egyiptomi kivonulásról nem értelmezhetők útleírásként? Érdekes narratív csomópont közben a tízparancsolat kinyilatkoztatása. Jézus is folyton úton van. Csakúgy, mint Odüsszeusz, Don Quijote, Gulliver, Candide, Faust! Van író, aki ezer veszély között elvitorlázik a messzeségbe, van akinek otthon is ezer veszélyt rejteget egy napja, de olyan is van, aki a karosszékében hátradől és mindezt elképzeli. Leírható egyenlő 587