Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Györffi Kálmán: Erdélyi Csillagok (Újabb arcok Erdély szellemi múltjából (kritika)
geinkről” írt, ezek az esszék egyenletes, magas színvonalúak, olyan nevek fémjelzik őket, mint Cs. Gyimesi Éva, Kántor Lajos, Markó Béla, Lászlóffy Aladár, és hadd ne soroljam tovább. Hanem torpanjak meg a Bánffy Miklósról írott kiemelkedő színvonalú kisesszénél, Bajor Andor könnyű csevelyű, mély gondolatvezetésű, líraiságában és melegségében felejthetetlen szellemi produktumánál, torpanjak meg azért, mert nincs két hete, hogy megjött a hír, Bajor Andor mindent mélyen értő tollát becsavarta és a papír mellé helyezte... Az erdélyi magyar irodalom súlyos vesztesége Ő. * De hadd szóljak arról is két szót, hogy a hónapokkal ezelőtt megjelent Erdélyi Csillagokról nemigen olvastam méltatást, nem hallottam beszélni róla... És ez szomorú, ha meggondolom, hogy a ’35-ben megjelent kötetre kik figyeltek oda, és kik szóltak hozzá! Persze, tudom, a könyv iránti érdektelenség kényszerűen általános. De az erdélyi írókat tekintve ez „több mint bűn, ez vétek”. Mert már nincs vécsi kastély, és nincs park már, ahova az erdélyi írók összeülhetnének, és a „Kárpátok Tölgye” körül perzselt a fű, a bokor, a virág, füst és pernye a levegőben. És kilőve hevernek az özek, amikért a megbeszéléseket rövid időre fel lehetne függesztem... (Héttorony Könyvkiadó, 1990) 565
