Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Barna Róbert: A versírás mint kóklerség és öngyilkos játék (Beszélgetés Fabó Kingával) (interjú)

BARNA RÓBERT A versírás mint kóklerség és öngyilkos játék BESZÉLGETÉS FABÓ KINGÁVAL Még mielőtt bármit kérdeznél, hadd mondjak annyit, milyen furcsa, kettős helyzetbe kerültem ezzel a beszélgetéssel, mert bár az írással kapcsolatos elképzeléseimet régóta szeretném elmondani, és szeretnék a kérdéseidre érdemben válaszolni, mégis úgy érzem, hogy ez most nagyon nehezen fog menni. Mostanában, már elég régóta egyál­talán nem tudom magam költőként átélni. Egy ideje egészen más kategóriákban gondolkodom és élek. Egészen más dolgok fontosak a számomra; önmagam és írásaim kevésbé. Van egy olyan verscímed, hogy Mű-élvezés; most komolyan. No, hát ennek kapcsán én is elgondolkodtam azon, vajon ez a beszélgetés műélvezés lesz-e, vagy csak mű-élvezés. Egyáltalán műélvezés lehet-e más, mint mű-élvezés? Nem. És ha valamitől, hát éppen ettől lehet műélvezés is, ha egyáltalán fontos, hogy az legyen. De nem az. A szó komolykodó, fontoskodó értelmében semmiképpen sem. Én legalábbis nem tudom sem magamat, sem a verseimet ennyire komolyan venni, mert annyira nem vagyok fontos. A Mű-élvezés; most komolyan cím ezért többszörös áttétellel (hogy stílszerű legyek) működik: többszörös áttétellel önmagában is, meg úgy is, hogy utal több más versemre. Az egyiknek pl. az a címe, hogy Mű-élvezés, aztán egy másiknak az, hogy Mű-menyasszony, aztán van olyan is, hogy Működés közben, meg van egy ilyen sor, hogy Működöm, mert működtetnek.” És még sok, ide kapcsolódó dolog, amik most nem jutnak eszembe. Mindig működés közben vagyunk. Örülök, hogy rátaláltam erre a mű szóra, amely egyben műszó, sőt mű-szó is, mert a leírt dolog jellege, és a dolog leírására szolgáló technika egyesül benne. Azaz, szerencsés véletlen folytán egyszerre jelenti és jellemzi mindkettőt. Mondhatnám úgy is, hogy jellemzi önmagát. Ezt a két szintet kevésbé találó, de közismertebb szavakkal úgy lehetne mondani, hogy tartalom és forma; ezekben a kategóriákban gondolkodva ez azt jelenti, hogy a tartalom és a forma egybeesik, a forma azonos a tartalommal. Ezt konkrétan úgy értem, hogy a mechanikus mozgásokra, működésekre redukált, mesterséges, művi világot nagyon tudatosan megcsinált, nagyon rafinált, nagyon művi technikákkal próbálom leírni. Tehát a műviség, a csináltság, a szerep, a túljátszás, a rájátszás egy alapvető költészeti technika is. Sőt, több annál, mert a költészetet a magam számára ebben a pillanatban csak mint szerepköltészetet tudom elképzelni. Hangsúlyozom, hogy a magam számára, mert elfogadom, megértem, hogy mások, sokak, a többség számára nem az. Bizonyos pontokon túl, vagy bizonyos esetekben a szerepjátszás, a túljátszás, a rájátszás kifejezőbb, adekvátabb, pontosabb, hitelesebb, mint maga a valóság. A jól eljátszott szerep, a játék, a hazugság, a színlelés nekem valóságosabb a valóságnál; őszintébb, mint a közvetlen, spontán őszinteség. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom