Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Barna Róbert: "A lázadás öröméért" (Beszélgetés Fenyvesi Ottóval) (interjú)
Vegyük most sorra a harmadik kijelentést! Konzum című versedben „idézőjelben” ezt írod: másfél méter zöldkötésű könyvet kérek és tapsot a magnószalagról...” Megkaptad? („Otcentis zöldkötetet” látok, „ugyanakkor a fehéret”). Milyen a visszhang? Van-e? Kell-e? A taps és a visszhang engem nem érdekel. A taps elsősorban a lelki nyomorékok tápláléka. A visszhangra nem panaszkodhatom. Volt méltatás, becsmérlés egyaránt. Nem szoktam mérlegelni verseim befogadhatóságát, nincsenek közönséghódító terveim, nem akarok senkit, semmit sem leigázni, nem akarok uralkodni, nincsenek hatalmi ambícióim. Ami írás közben velem történik, az nem más, mint hogy a nyelvben élek, a gondolataimban araszolok. A versírás extázis, transz. Nincsenek megszabott esztétikai elveim, amelyek eleve meghatároznák, miről írjak, vagy elrendeljék, így írjak vagy amúgy. Legfontosabb, hogy a vers, a szöveg megtalálja önnön létformáját. Nem szoktam engedményeket tenni a közízlésnek. Tudom, hogy a poézis közönsége parányi. A versolvasók tábora tegnap és ma egyformán: kicsi, radikális ám szilárd kisebbség - ahogy ezt Enzensberger mondja. Ez a körülmény kétségbe ejt sok lírikust, aki csak a saját líráját olvassa. Az is biztos, hogy ma sokkal több verset írnak, mint amennyit elolvasnak. A vers az ember szellemi tevékenységének olyan terméke, amely minden értékesítési kísérlettel szemben immunis. A költészet eladhatatlansága rejtélyes kiváltság. Nincs szükségem arra az illúzióra, hogy azzal, amit csinálok, hozzájárulok a társadalom erkölcsi átalakításához. Titkos szándékaim nincsenek, legfeljebb az, hogy tiltakozom a felnőtté válás ellen. Igaz, az évek lassan tovarepülnek, de még mindig farmert és bőrkabátot hordok, rockkoncertekre is járok és az álmaim is gyermekálmok. Szakadatlanul álmodom, például azt, hogy az élet mese. Vagy dühös, fiatal anarchistának álmodom magam. Az én felfogásom szerint a költészet, a művészet mindig ellensége (volt) az államnak, hatalomnak és barátja az embereknek. Nevetségessé kell tenni a hatalom birtokosait, a hatalom diszkrét báját. Le kell húzni a nadrágjukat. Aki az effajta költészetben „utazni tud”, amit én is művelek, annak annyit tudnia kell, hogy objektív szándékot belemagyarázni hülyeség. Acél: egy kicsivel jobban és másképp csinálni a „régi dolgokat”, újra szólni külvárosi éjről, a tehervonatokról, az éjből jött asszonyról, az Üllői úti fákról, a hintaszékről, a tengerről, az őszről, a halálról. Új viszonyokat keresni és felállítani közöttük; „gesztusokat” tenni az örökkévalóság oltárára. A visszhang és a hangszalag eszembe juttatja, hogy a Rádiónál vagy. Mit csinálsz ott? Egy ideig alternatív rockzenei műsorokat szerkesztettél. A zene, akár a tenger, téged mindig vonzott. Eleinte Bob Dylan, Simon és Garfunkel, később a „Hardcore-punk blues”. Milyen hatással volt, van a zene az írásaidra? Még egyetemista koromban, 1975 táján kerültem az Újvidéki Rádióba. Valahogy híre ment, hogy érdekel a rockzene, behívtak és azóta egy-két éves megszakítással különböző rockzenei műsorokat szerkesztek. Sohasem voltam köznapi értelme vett lemezlovas, sokkal rendhagyóbb volt ebbéli tevékenységem. Itt is főleg az extrémebb „zenei tudatállapotok” érdekeltek, azok az előadók és zenekarok, amelyek „művészi” ambícióval, igényességgel álltak hozzá munkájukhoz. A hatvanas évek második felében a popzene nagy térhódításakor voltam tízéves. A lelkesedés és a bizakodás korszaka volt ez, a zene a mozgalommá szerveződő nemzedéki nyugtalanság indulatában született. Nem csupán egy új zenei világnyelv jött létre, hanem gondolkodásmód, az életstílus és a magatartásmódok is megváltoztak. A zene és a köréje szerveződő kultúrális, társadalmi és politikai jelenségek egy egységes átfogó ifjúsági mozgalmat alkottak, amelyet „ellenkultúrának”, beatmozga- lomnak, alternatív társadalomnak is neveztek. A rockzene forradalmi szerepet kapott, a művészetek megújítója, az ifjúsági lázadás energiaközpontja lett. A rockzene expanziója egybeesett a nyugati politikai és kultúrális mozgalmak kibontakozásával, az elektronika forradalmával, a tömegkommunikáció gyors fejlődésével és a gazdasági 516
