Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Takács Imre: Reménytelen utószó - sokadszorra
Lehet, hogy rossz emlékezéssel írtam le ezt a jelenetet. Szécsi Margit temetésén Bella így mondta el: A Pista aludt még, és a feleségének (Széles Juditnak) mondta meg a rossz hírt, és Judit szólt az alvó Pistának. Ez az áthidalós üzenetátadás valami könnyebbség volt. Ágh Pista folkiáltott: Minden elveszett! Aztán nem volt mit tenni, elindultak együtt az esemény színhelyére. Bella - a maga elmondása szerint - dühös lett, amikor a Béres-cseppet látta az asztalon, nem pedig a nitroglycerin-tablettás üvegecskét. (Én is szedem a Béres-cseppet, lehet valami jó benne.) Sári Gál Imre azonban, aki Clive- landban egy szívsebészeti műtőben dolgozik (ötvenhatban ment ki ijedtében. Azért gondolom, hogy csak ijedtében, mivel régóta hazajárhat, itthon taníttatta a fiát az orvosi egyetemen, mivel itt olcsóbb és nem rosszabb, aztán a mi professzoraink örömére szív-alkatrészeket is szokott hozni a szivarzsebben); tehát Sári Gál Imre azt mondta nekem, mikor bejött hozzám a Kortárs versrovat-fülkéjébe, hogy ha nitroglycerinje lett volna otthon Nagy Lászlónak - különösen amerikai, nem pedig Ívovi gyártmány - (ugyanis a Ívovi gyártmányt nem lehetséges kiköpni, amikor már elegendőnek érzi az ember a hatást, mert előbb szétázik teljes egészében), hát akkor Nagy Lászlónak nem kellett volna okvetlenül és kötelezően akkor meghalnia. Amerikában egy szívhalálmentő szolgálatrendszer létezik és működik, és ha csak az esetek négy vagy öt százalékában eredményes a kiszállásuk — az idő ehhez három, öt perc —, akkor is tízezrek megmentéséről lehet beszélni. Én hellyel-közzel olvasom a Tudományt, a SCENTIFIC AMERICAN magyar fordítását. Egy ideig még ennek a mentőszolgálatnak az egész Egyesült Államokban érvényes telefonszámát is tudtam. Most megnézem és utólag ideírom. Tehát a Béres-cseppek - nehogy megharagudjon rám ezért Béres doktor és Kosa Ferenc! Hogy ne bolonduljon meg az ember! Almodon álmodva kopogatok, zuhatag a sarkamban: lándzsák, sáskák - tudod, ki vagyok? Személyemben én a megbukatott, a cidribe hajszolt, de még se halott mesekirályság. Vékony üvegcsizmám csupa pír, ma is eleven, s mint málnaszín láng egy üvegszilánk a tőr övemen. Beláthatod homlok- s mellüregem, hol esküdve hajnalköröket ír a vadrózsavér, szerelem, világos őrületem. (Vallvadir - ’73-’77 között) 456
