Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Vlastimil Kovalčik: (H. álmaiból) (vers) (Varga Imre fordítása)

VLASTIMIL KOVALCÍK

(H. álmaiból)

a.)

Csendes kis völgyben futottam lefelé.

Villanásnyi

időre: fekete öltönyös férfi kaptat föl a lépcsőn egy ajtó nélküli nagy épülethez.

A lépcsősor utolsó

foka a puszta falhoz tapad, mintha az ajtónyílást befalazták volna.

A férfi keze kinyúl a kilincs után. Majd meglepődés nélkül visszafordul és leül a legfelső lépcsőfokra.

(II.)

Fáradtan baktattam a poros mezei úton a gabonatáblák között. Narancsszínben, s vérpirossá érve pompázott a termés.

Az egyik parcella közepét már learatták, egy lét- rás szekér várakozott. Mellette egy férfi vasvellára gyűjtve a kalászt a kocsi felé hányta, szórta, de a szekér mindegyre üres maradt.

A nap épp delelőn járt, a férfinak ömlött a veríték alá az arcán. S módfelett lekötötte a munka: a gabonaszalmával púpozott velláját föl-fölemelte a szekér magasába - üresen.

De a férfi, a férfi ezt nem vette észre.

Sőt, miután a szekér fölé emelte, meg-megrázintotta az tires vellát, hogy egy gabonaszál se maradjon rajta.

(III.)

Bolyongunk együtt az erdőben. _

Éjszaka van. A távolban tüzet pillantunk meg s arrafelé vesszük az irányt. Ké-