Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Szörényi László: Fiatal Költözők Ontológiája, avagy szerelem és ellenszerei (novella)

Tizenegy felé indultunk el, némileg megfogyatkozva, mert Miska haza­utazott. (0 és felesége már nem fért el a búvárnál, a Lidón aludtak, a ho­mokban, de a kutyás, fegyveres őr mindig felébresztette és továbbkergette őket, egy hét után kissé álmosak voltak.) Imre vezetett, bekapcsoltuk a magnót, a lehajtható fedelű kocsiban ér­cesen üvöltött a hangszórókból a Sex Pistols. Este városa felé tartottunk. A várat megnézhettük, a Szent Lukácsnak tulajdonított Mária-képet nem - amióta egyszer ellopták és csodás módon visszakerült, a pap nem hajlandó kinyitni a templomot. Nem baj, Tiepolo vigasztalt bennünket. A székes- egyházban őrzött hatalmas oltárképéről, amely a várost egykoron pusztító pestisnek, illetve a megmentő védszentnőnek, Szent Teklának állít emléket, Imre lelkes, monografikus előadást tartott. (Mindössze egy óráig, ami cse­kélység, hiszen professzora egy évig prelegált erről a képről Hamburgban.) Kornél közben a kocsiban maradt, jegyzetelt, próbálta élményeit rögzíteni a rövidesen, új címen felújítandó „Velencei melence” számára. Az Euganei dombvidék mindig izgatott, amióta egy innen induló tornádó 1970-ben Velencében felkapott, majd leejtett egy vaporettót és megölt húsz embert, köztük öt magyart. Bekanyarodtunk egy hegyi útra és elmentünk Arquába. Itt van eltemetve Petrarca. Tisztelegtünk a templom előtt álló szar­kofágjánál, azután felgyalogoltunk a kis házhoz, ahol utolsó éveiben élt és ahol meghalt. Most múzeumocska, de inkább zarándokhely. Ki vannak téve a régi vendégkönyvek; Koméi böngészte őket, magyarokat keresett. Talált is, 1832. szeptember 19-ről, négy testvért: Esterházy Teréziát, Máriát, Rózát és Miklóst. Amíg ő a régi hercegkisasszonyokon merengett, én fölfedeztem egy falba illesztett kis síremléket. Egy bebalzsamozott macskamúmia búsult benne, oromzatán kövér fenekű angyalkák, alatta rokongyászoló oroszlán. A latin sírvers a halott érdemeit méltatta, Petrarca elhunyt macskáját beszél­tetve: DUPLA SZERELM ÉGETT AZ OLASZ LANTOS KEBELÉBEN, LEGFŐBB LÁNGJA VALÉR, MÁSODIK CSAK LAURA. GÚNYKACAJOD FÉKEZD, MERT - ÍGY IGAZ - ISTENI SZÉPSÉG ŐT EME LÉ, DE E SZŰ: HÍVE, CSAK ÉRTE VERE. IHLETADÓJA A VERSHEZ A NŐ, HISZ A SZENT TÜZE LÁNGOLT VERSET EGÉR NE EGYE: ENNEK A GONDJA ENYÉM. SZENT KÜSZÖBÉT AZ EGÉR - MÍG LÉLEK MOZGATA - EGYSZER SEM SÉRTÉ, URAM ÍGY KÉZIRATÁNAK ÖRÜLT. SZÍVE EGÉRNEK A HOLT MACSKÁT IS ISZONNYAL UTÁLJA, ÍGY A KIHŰLT TESTBEN ŐRKÖDIK ŐSI HITEM. A helység XVIII. századi plébánosának ez az elmeműve általános tetszést aratott körünkben. Csak Koméi jegyezte meg, borúsan: - Egy frászt! Tőlem nemcsak nő, macska is szökött már el. Sötét éjszaka volt, mire - elhaladva a Vergilius szülőhelyét jelző AN- DES-tábla mellett — befutottunk Olasz falujába, Santa Maria della Fossába. Olasz is Komélék osztálytársa volt hajdan, becsületes neve Gyula, de min­denki csak Olasznak hívta, mert Pármában volt színházi rendező. Kaptunk bort, miután felvertük a magányos tanyáján, egy paraszttól 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom