Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Štefan Moravčik: Aki szelet vet, Butaság (versek) (Varga Imre fordításai)
Stefan moravcík Aki szelet vet Epigor érezte, hogy bal lába megsüllyedt, s merült le a földbe, előbb csak bokáig, majd lábikráig ... Próbált kiszabadulni, kapkodta a lábát, rugdalta oldalra a földet, de hiába. Az agyag számára nyilván jól ismertek voltak az efféle szabadulás-próbák, túl gyakran ismétlődtek, és mindig ilyen siralmasan ... Egy sírban feküdt ruhátlanul. A naptól fölmelegedett agyag ragacsossá vált. Nem messzire tőle folydogált Ké- va, a lágy folyam, a világ leglágyabb folyója volt. Két jókora test, már darabokra bomlottan hevert. Hiányzott róluk a kar, a fülek az ujjak és szemek ... Epigor gyermeki kíváncsisággal érintette meg a fekete ruhákat és a testdarabokat - nem voltak meredtek, inkább természetesnek hatottak. Folyton úgy nézte a hullákat, hogy egy szintben maradjon velük, hogy ne felülről pillantson rájuk. Az öregasszonynak meg tudta csiklandani a talpát - hatalmas és fehér lába volt. Az öregember világoskék szemmel meredt az égre, szemhéja utálatos-rózsaszín, mint a hízódisznó füle. A nőnek mozgott a haja. A szél fésülgette hajdani formájára. Pattogtak a szálak. Az öregasszony ráköpött az ujjára és tisztogatni kezdte vérbe alvadt szemét. A műveletben hajával is segítene; a hajcsomó elevenként mozdul-te- kereg.- A bal lábad mögött, mellettem itt a sarokban keresd a tojást - szólalt meg az öregasszony. Csak ennyit mondott, s elhallgatott. Fehér, nyirkos tojás, héj nélküli, gyönge hártyájú tojás. Ott találta a sarka alatt. Mint a kígyótojás, bár egy kicsit nagyobbacska. Epigor belébök- dösött ujjaival, rosszul tartva tenyerében. Észrevett egy lyukacskát, belényomta a kisujját, a nyílás tágulni kezdett. Belemártotta a kezét, a tojás növekedett, a keze viszont zsugorodni kezdett. Belül valami mozdult, embrió, lüktető vérszemecske, tapsikál kacsóival. - A mi tojásunk! - sóhajtanak a halottak. - Mit hogy a tiétek?! Én találtam, hé, dögölj meg! Az édesanyja gyászkönyvecske kiadására készült. Szedett-vedett vallási egyveleg volt, kiforgatott biblia. Epigor elégedetlen a könyvészeti dolgokkal. Az sem tetszett, hogy az anyja neki ajánlotta a könyvet. Jó huszonnégyezer példány! Mondta is az anyjának: — A jó versek alig ötszáz példányban jelennek meg, erre te kinyomtatsz ilyen zagyvalékot... Epigor meghökkent. Korábban halok meg, mint a szüleim?! Amikor ilyen álma volt, csak megboldogult nagyszülei jelentek 444
