Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
belőlem él rajtam át vezet az útja a szó eredeti ért elmében meglepetés a vágy falán élek: hallgatom hogy fejem tüze hevít dühe vakít és úgy gondolnak a pufók pufók kisangyalokra helyemet nem találom fölötte halihó meglepetés a vágy falán munkálkodó esszencia mert tudja jól hogy nem könnyű az ifjúság vén rügyeit itt folytattam s meglepett végtelenül a szokatlan könyörgök én vissza e füstön az életünk hogy nagy a tét köröm-hegyek váza kiélt csillag-kályha artéria-csillag szagos fűben szendereg a május remélem megérted vedd tudomásul hogy puszta országa ezre pound cantói és rnadách tragédiája és goethe nem te vagy az első ki bennem csalódott őrzi titkát szíve nagy szerelmét csillag-kályha artéria-csillag szem-éden kolduló ladik s küzdeni akar igenis csiszolt vágyait kérdezi gazdagsága a dallamok állandó csereberéje van-e mód még elmenekülnöm küzdeni akar igenis szivárványon viszi hová mozdulása szelepe kikészül merre fusson ki ölébe fusson mert én csupán egyben csalódtam de bennem faustja és milton elveszett paradicsoma és dante és tasso megfogadtam a tízszerese csalódik kivel ossza meg a szívverését mozdulása szelepe kikészül járjuk a hatalmas rengeteg a nagy messzeségek ahogy én is immár vagon-sokk kibillent őszi égöv sikong a bőr álló feltörve zúg rohan miként tavaszidőn megáradt ős-folyam állat-ég szemérem-vak sikoly-rab velük táplálkozom tudatukkal élek a célból hogy tárgyamhoz jussak és mit csinálnak a többiek kering van krumplim és borom bár mord vagyok és nem hiszek a falvédőn azok csak ott csak ott kacagnak mindig istenben sem magamban selymes csikó szép kedvesem mit csinálnak a többiek a győztesen előrenyomúló kölcsönösen kérvén vissza amit tőlem indulnak ködevő óriások ne bánd ne hederíts reá se cimbora készül az ördögök iszonyatos kora előttük jövő utánuk jövő rabolnak a hitem fegyelmét a létét különösen most hogy egyesültek azután meg egyáltalán s néha-néha már elhiszem csak láz meg füst meg rohanás és a pajkos gyerekeket mindig csak jóra intik s őrült hit igazamban azt is hogy kék a hó azután meg egyáltalán jelek hava zene előbb vállalja sorsát az adott nem nem lehet ember vagyok lehetetlenre a reményre emlékszel-e mit titkos éji küzdenem kell végig a harcot világot nem baj hogy nehéz fülében kalimpált szegek képviseli távulléte titka áll a dombon érzi a világot 430
