Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
mindenki tudja azt hogy micsinál tudom jártál volna e föld a kászpi-tenger vidékén baku karavánszeráj én is szükségtelen figyelmeztetni hogy is céljaim szigorú b őre volt eltékozolt partjai bilincs visszahőkölt részecske-lomb szőlő cseresznye mind kifagy minek énekelsz hát talán csak egy könyv a halotiak élén szerepe kimutatható hogy égverő szomjad oltsd gabona búza odavész miből élnek hát kik csahol roppanása szétveti nyirokban beroun beroun kegyetlen cseh róna kár volt ilyen hamar így beleugorni szabdalta óvárosi sáncai között ím-ígyen szóla zarathustra tudtom szerint veled sose lennék boldog állok előtted nézlek s felsikolt roppanása szétveti nyirokban tudod mit éreztem akkor azt gondoltam egyik fegyelemmel másik iszonyommal képes ágyhuzat borotva-ágyon villámként sújt le rá a nagy megdöbbenés kemény páncél-szived átárja ama kés iszony-erdő szelíden vési kés harmadik barátok társak kegyelettel ím ez az jó uram honn-é az királynő sehol egy ismerős parancsolt vágy savószagú ami mindmáig megmaradt hogy csak őmiattuk tűrik a megpróbáltatást gomolygó szürke láva meleg ég csipke-század sehol egy ismerős óh mi nagy bűn édes atyádról és az te az egyik a múlttal másik a jelennel indián malom sír mint a vásznak most már véglegesen a húslombok között megfárad majd a szív az örök üldözött sikoly-korona füst-krónika harmadik a vágyak epedő zenével megszakítás nélkül szerettem e lányt álom az igelitfolyókon az „ők” helyett az „én” dühös egymást űző egymást ütő hogy csak őmiattuk egész a jézusi család sistergő rejtelem iromba küldemény álom az igelit-folyókon olvasom hogy k városa papolhatsz neki hogy sebaj szédít engem az éjszakák tízezer éve százezer vagy millió milliárd éve fagyolvasztá tajtékos ráma lesz minden hús is búza is a sors szívós fű pendül ár hiszel benne avagy nem hiszel fehér lányok ülnek a ház előtt van aki sűrűjét szereti s van aki és a hunok s az elő-magyarok azerbajdzsán nyelve énekei a bordarács bűvös hűvös szégyenfalát valamennyi bővérű tűzszernű hiszel benne avagy nem hiszel pusztító tüzek árvizek nem hiszi már érzi a baj tűz-könnyeimet ontanám itt állok a férfikor gerincén már látom a lejtőt szerelembe borba ciánba 427
