Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
micsoda szörnyű gárda támasz komisz üzekedő már elindult sűrű füstkerék megszületik a lányka és ha felnő leveled megkaptam mondd mire jó hogy még bölcső avagy nem. bölcső kérdezik immár több évezrede e vidék találkozni akarsz velem hát jó ez a szépsége beragyogja a világot már elindul sűrű füstkerék ezer kar int ezer fal út juhokra éhes ordasok a tapadó liftlocsogás magyarországon virágzott magyarország földrajzilag okadatolt hazug az enyves az a húsz mind az én szörnyek mennek ne, tolakodj zene a földúlt idegek alatt nyilának és bókolnak körülötte e kérésed ha akarod teljesülhet bölcsője-é a homo sapiensnek a tudatra-ébredt ősemberi de ne táplálj vérmes reményeket azaz körülötte férfiak tulipánok zene a földúlt idegek alatt ropog a szél a roggyant háztetőn hogyha jobbra nézel piciny faluk sora egyelőre felszökik kilép rézzel-kivert kupák bozontos mámora ne búsulj mit sem ér a bánat cimbora görcseiből téves alagút fölöttem az égbolt alattam a bamba először áll önmagával szemben elindult egyszer valaki kakukk kakukk szép iíjúság húsz év húsz évem álmai az asszony bérelszámoló a férfi üzemgondnok e versek ez a kincsem hány évig él a kedvesem elindult egyszer valaki az emberi kérdésföltevések párolgó tavaszi földek vigasz-vámok álma negyvenötfokos sziget-seb igyál inkább te is hiszen e torz világ most a tiéd hogy a szívedben ércszilánk mérlegeli azonnal kirántja mellette százezer szilánk néz a napba ezer esztendő avagy talán tán el sem indult csak a lift ihaj-csuhajaz életünk ragaszkodom hozzád világ s jönnek a hosszú köznapok a szürkeruhás gondok ha megvetsz akkor is bolondos ifjúság tán el sem indult csak a lift úgy érzi könnye gitt-ba zár tulajdonom a társaim s dalra robban a sok habár mintegy középpontja kelet európának és sokféle olyan a pernye-párna célja erre a furcsa tájra pályaudvar-nyugodt malom próba önmaga is megriad megszületik a gyermek és elindul csütörtökön megyek a moziba a film horda-közösségének álmodunk álmodozunk csupán turista-nép fél nyolckor kezdődik így félóra alatt és csavarog a tekergős világban próba önmaga is megriad vastengeren a keze lift mikor sodort és ki sodort ám a te ellen-dalaid nemzetiségével kelet európa kicsinyíttett van-e értelme van-e héja talán... nem értem én ki tudna mind ütött-kopott fogasra köpve szögre kilakolva keresi s nem találja keresi elmondhatod amit akarsz de ne csinálj az örmény fennsík tikkadt kövei 423
