Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
másikban itt a zivatar a táj subája via dal liusvét indult április kiönti hogy szinte fáj és láncol köt magához úgy határaztam hogy nem is válaszolok füst tnilán rejtélyes országa mítosz valóság és legenda párlata de hidd el nem tudtam megtenni hisz ma sem mégis-mégis holmi van féktelen husvét indult április kiönti tízéves lehettem amikor érzem hogy álmodozni jöttem én a dunapartra a bőr alatt bűvös jelkép az erdő nénikék meggyötört álom-világai be jó ha van be jó ilyenkor már a hit a bulvár öles kötegein át pihenni időmet fák között múlatni ím hatalmas isten az királyné asszony emelte lassan a fejét ezüstkalászos napjaink nem ontják még az illatot amikor egybekeltek ujjongott a család de nézd a bokrok alján hamva torz égre írva emelte lassan a fejét látod a közérzet úgy érzem halálig táguló tüdővel hörböi a csöndet a robbanásig-töltöli fémrudak be jó a hit midőn havas az értelem midőn vibrál a fagy szikra az érceken gyűlölte a test forradalmait cserfa-izmaimat meg-megropogtatni elkísér nehéz az békának a dér ólomcsöppekben tolyt az ég rétisas-szárnyú álmaink tört már a fű mi fi iss remény várták a gyorsvonattal érkező kisbabát zeng már a diliképp lángot veto hit ég ólomcsöppekben folyt az ég köpet-écien piométheusz pedig nyár volna június lepihent behúzza nyakát tespedt konok meszesedett magyar életet mások lettünk az ág ölelő tenyerébe mégis tombol vadul a szél a tűz hiába érdekelt hiszel benne avagy nem hiszel az élniakarás ugyan ki tudta nem értem hogy mi vonzz hozzád hisz hazudnék erebuni vörösréz romjai fölötturalkodott és tündökölt de tán mondtam már neked hogy hasonlítasz milyen sors milyen átok taszitett hiszel benne avagy nem hiszel tinta-rnász üsd az olda gáz s ha néha-néha elcsitúl ne is hallja a szél dalát újmagyarok magyar haszonra készülődtünk gyerekes hittel s a zsarnoknak nem áll tlébe itt a fagy egy újabb veszély kamra volt abból rá dió pazarolta kincseit havonta feléd az emberneK annyi az útja valakire és ha rád akarok vissza ez ígéret földje tűnt ezredévek urartu három évezredes múlt emlékezni az a másik jut eszembe s nem tudja meg soha a nagy titok pazarolta kincseit havonta megölte ez gonosz asszony megvagdalta a tűben felelet cseresznyefa-viták az indulat kiszámított szögében a fák között kifent fogú vén farkasok 420
