Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Szörényi László: Fiatal Költözők Ontológiája, avagy szerelem és ellenszerei (novella)

megérkezett és behízelgő hangon elkezdett ordítani. „Képzeljük el, hogy most a születésünk előtt két hónappal vagyunk!” Nehezen ment, de megpróbáltam elképzelni. - „Képzeljük el, hogy most már csak egy hónap van hátra a születésünkig!” Valaki felzokogott. — „Képzeljük el, hogy most születünk!” Egy gyengébb idegzetű egyén elkezdett rókázni. És így ment tovább, de hiába jutottam el a jelenlegi hónapig, nem éreztem gyógyulást. Délután pihentünk, azután könnyű vacsora következett, majd beinvitáltak minket a központi épület színháztermébe. Valamiféle labdacsokat osztottak szét, olyan könnyűnek éreztem magamat tőlük. Műsor következett, egy ideig érdektelen marhásko- dás, egyszerre azonban főpapi gesztussal kiperdült H., a híres színész. (Akkortájt ugyan el volt tiltva a nyilvános szerepléstől, mert egy előadásán elénekelte az osztrák himnuszt, miközben onanizált.) - „Jó hírem van az önök számára!” - süvítette, mint lelkes evangélista. „így áll a ...!” És megmutatta, hogyan. Betereltek minket barakkjainkba, eloltották a villanyt és kezdetét vette az orgia. Egy ideig tetszett, de azután alig tudtam lerugdosni az ágyamról egy fiút. Gyógyulatlanul utaztam haza.

Elmúlt a mesével az idő, a pincérnő közben megszökött, felcihelődtünk és hazamentünk. Megbeszéltük, hogy nyáron találkozunk, Velencében.

Kornél egyszerű grófi családból származott, távolabbi ősei közül egy országbíró a XVIII. században nápolyi alkirály volt, jellegzetes orrát egyaránt megcsodálhattam az óbudai családi kápolna domborművén és Kornélon. Az ősnek már volt maradandó kapcsolata Velencével, mert hazahozott egy Ti- epolo-képet (Szűz Mária a kisdeddel, egy egyiptomi, papiruszfejes oszlop tövében, előtte a két Szent Antal, a páduai és a remete, utóbbi az obiigát disznóval). Mikor egy püspöki szemle során arra kötelezték, hogy bővítse ki és díszítse föl egy Buda környéki faluja templomát, odaajándékozta a képet a kis sváb falunak. A svábokat azóta kitelepítették, még a temetőjük sírköveit is eladta egy szocialista vállalkozó, de a kép megvan és az öreg plébánost is - nyilván egyiptomi allúzióival - a keletkutatás művelésére ihlette. Legalábbis így gondolom, hiszen sok-sok füzetbe sumér-magyar szóegyeztetéseket gyűjt és még a kutyáját is megtanította a „Heil Hitler!” - köszöntésre. (Ámbár ez utóbbi pedagógiai műveletnek nem sok köze lehet Egyiptomhoz. Noha ki tudja, ha Baráth Ferenc Amerikában kiadott őstörténeti alapműveit nézzük, ahol még az Ábrahámot felkereső három angyal is a Jehova fedőnevű és az idő tájt perzsa nagykirályként fedőfoglalkozást űző cionista kémfőnök ügynöke, Ábrahám pedig az általuk instruált szuperkém, aki kifürkészi a magyar származású fáraó birodalmát.)

Kornél annak idején titkos magyar lapszerkesztő volt Velencében. A forradalom után vándorolt ki a család, a grófnő elunta, hogy folyton takarítónő legyen a három diplomájával, fiait azután beíratta a németországi magyar gimnáziumba. Kornél és néhány barátja hosszas viaskodás után végleg összetűztek a gimnázium vezetőségével, némi tettlegesség után ki is dobták valamennyiüket. Egy ideig Velencében éltek, és írták a „Velencei melence” című lapot, majd szétrajzottak. Évente egyszer szoktak találkozni, valahol Olaszországban.

Velencébe pálinkaszagúan érkeztem. Igaz, nemcsak én voltam pálinka- szagú, hanem a kispárnám is, az útitáskámban. Kispárna nélkül egy lépést sem teszek külföldre, ez eddig rendben van, de — sajnos — ezúttal szatmári

35