Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz II. (esszé)

egyiptomi papok azt mondták, ez az objektív halál. A mű-pánik megoldotta azt a nagy kérdést, hogy miképpen lehet nyolcvan évig egzisztálni anélkül, hogy az ember csak egy pillanatig is ténylegesen éljen. Ez az élet valóságán kívül felvett imaginárius pont persze rendkívüli előnyöket biztosít neki. Sem­miben sincs érdekelve s így a legnagyobb borzalmak is teljesen hidegen hagy­ják. Korunk egyik legtüneményesebb alakja ez, az esztéta tyrannus, ez a jéggé dermedt széplélek, a tömeggyilkos Schöngeist, aki képes lenne az egész emberiséget kiirtani, hogy a priori irodalmi elképzeléseit megvalósítsa. Vi­gyázat! ez nem a hegeliánus absztrakt erőszak! Nem! A hegeliánus ebből a szempontból gyáva fráter, aki amikor gyilkol, az egyetemes emberiség javára hivatkozik. Az esztéta. Nem, ő csak saját önkényét tudja komolyan venni, semmi mást. Senki úgy nem tud az űr fölött virrasztani, csak ő. Senkiben oly sátáni hiúság nincs, mint benne. Aki mű-pánikban, vagy beszéd-pánikban, vagy szereplés-pánikban, vagy kifejező-pánikban szenved, annak mindig van valami gonoszul rideg eszteticizmusa. Ez az objektív halál. Ez az ember irodalomizáltságától soha, de soha egy pillanatra sem tud megszabadulni, nem tud a non-philosophie álláspontjára helyezkedni, minden cél, tudat, szán­dék érdekeltség nélkül csak úgy lenni. Sejtelme sincs arról, hogy j’ai le pouvoir d’exister sans destin, vagyis megvan a hatalmam arra, hogy sorsomból bár­mikor kiléphessek és egy kicsit kifújjam magam, akár egy pádon, akár a fűben, akár fejemet egy nő ölébe hajtva. A hét gonosz A hét gonosz a következő: a kapzsiság - az aljasság - az alacsonyrendűség - az irigység - az árulás - az erőszak - a züllés. A második világháborút ez a hét nagyhatalom idézte fel. Mikor a háború kitört, a nagyhatalmakat számba vettem és a követke­zőket gondoltam: hét az sok. Ebből néhánynak el kell hullani. De úgy, hogy az elhullottak tulajdonságait a megmaradtaknak magukba kell szívniok. El­hullott egy, kettő, három, négy. A többiek a tulajdonságokat tényleg magukba szívták. Most azt gondoltam: a megmaradtak között nagy küzdelem fog meg­indulni, hogy a másik tulajdonságait is megkaparintsák. Az fog nyerni, aki mind a hetet egyetlenegyben, osztatlanul és egységesen szintézisbe fogja tudni összefűzni. Az lesz az, akit az Apokalypsis Skarlát Bestiának nevez, s aki a középkori mitológia szerint az Antikrisztus. Ha egy alakban a hét gonosz egyesül és ez a történetben mint aktív alak megjelenik, akkor elkövetkezik a nagy leszámolás, és attól a pillanattól kezdve beszélhetünk majd komoly kibon tak ozásról. Amint említettem, a non-philosophie híve vagyok, szisztematikusan és sportszerűen gyakorlom magam saját érdekeim ellen szóló magatartások üte­mes fel- és levételében, vagyis élettechnikámban a meggyőződéseknek kö­rülbelül olyan szerepet szánok, mint a fürge huncut, csak éppen unalmasnak találom, hogy ebből üzletet csináljak. A világnézetek és a pedagógia ünne­pélyes publik agóniájáról lemondtam, ki nem állhatom a könyvállamokat, a könyvtársadalmakat, a könyvművészeteket (a mű-pánik irodalmizált neuro­tikusait), de ki nem állhatom a könyvszabadságot, a könyvlelket és a könyv­390

Next

/
Oldalképek
Tartalom