Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Losoncz Alpár: A végesség szorításában (Sziveri János: Bábel) (kritika)

„Csontig nyilall a fegyelem / kordában tart, mint folyót a part.” A Kos jegyében című vers két sora példázza ezt a gondolkodásmódot. A fegyelem, amelyről már tettem említést, a testi állapot kálváriája ellenében: etikája. A méltóságteljes önvédelem erkölcse. A Bábel című kötet a talajvesztéssel szembeszegülő, koncentrált erőfeszítés metaforája, a csődélmények romjaiból kimagasló forma apoteózisa. Ebből következik a mélységes személyesség és a visszafogott tárgyilagosság együttes jelenléte. A Bábel formát ad annak, ami széthullás, rendet teremt a baljós kudarctapasztalatok törmelékeiből. Ugyanakkor a Bábel költője nem mond le az előzőleg már kivívott groteszk stratégia olyan elemeiről, mint a kényszeredett rímjátékok, a „kései cikornyák” (Szivén botránynak minősíti az önértékű költői technika tényét), vagy kintornás dallamfoszlányok, slágerszerű betétek alkalmazásáról, komoly, sőt tragikus tartalmak környezetében. Még a tragikus jelenlét megrendítően szép darabjában, a Bábel című versben is íolharsan a groteszk melódia.

A „csontig nyilalló fegyelem”, valamint a groteszk materializmusnak állapotként és nem szubjektív útként való ábrázolása implicite a kiválasztottságtudatot is kétségbe vonja. Mindez némi magyarázatot igényel. A leegyszerűsödés révén, amely a második kötet után következett, Sziveri bírálatban részesítette azt a költői reprezentativitást, amely az első kötetnek és némiképp a második kötetnek is sajátja volt (ott a költő a lényegiség lovagjaként szerepelt, hogy parafrazáljak). A Dia-dalokban beállt fordulat következtében a költő nem szűnik meg groteszk szemrehányásokkal, ironikus megjegyzésekkel illetni a mesterséget. A művész úgy okos, hogy mindennek balekje - mondhatta volna Pilinszkyvel szólva. Sziveri János úgy játszotta ezt a szerepet, hogy a költészet mindennek ellenére is megőrizte méltóságát. Ezek következményének érzem azt a szemmel látható ellentmondást, amelyet a Bábel olvasói tapasztalhatnak. Hiszen a versek szerzője nem egyszer felpanaszolja a nyelv kiüresedésének bántó folyamatát, az észleltet közvetítő nyelvi elemek megfelelőségének hiányát (lásd pl. Merénylet). A nyelvi erő gyengülése, amely a költészetre is kiteljed, természetesen a költészet vitalitását kérdőjelezi meg, hovatovább annak ellehetetlenülését okozhatja. S mégis: „Ha kéne se tudnék mást vallani / belémivódott kábán valami / mégse higgyétek hogy győztetek / amíg élő költő van közietek.” (A beválasztott). Ezt a keserű fenyegetést az a vonulat nyomatékosítja, amelyet már rögzítettem: a kritikai világ- magyarázat nyelvi közvetítettsége, a szemantikai-leleplező akciók - a „balek” lírikus „lópikulányi reménye”.

E poétikai stratégia másik rétegének kitüntetett jellegzetessége: a játékosság, a defetisizáló retorika. A költő (továbbra) is játékot űz sorshelyzetek értelmezéseivel s nem átallja helyenként átengedni magát a spontaneitásnak, alkalomadtán a gúnyolódó megjegyzéseknek, mint pl. az Egy körmönfont heroldhoz című cinizmussal telített alkalmi versben. A fel szabadul tság érzése avagy a szabadság pillanatonkénti élvezete, amely e költeményekből kiolvasható, nem járulékos eleme a Sziveri-poézisnek. Ezek nem jelentenek meghátrálást, hiszen éppen ezen lírai mutatványai izzanak a kritikai lángtól. Itt csupán az életrajz tragédiába forduló folytonossága repedezik meg, de a súlyos önportré megrajzolásának megszakítása csak ideiglenes enyhülést hozhat.

Más verseiben, mint pl. a Bábelben, vagy a Közelharc című ciklus szomorú erotikával átszőtt lírájában, az intimitás és egyfajta elementáris melegség hangjai jutnak kifejezésre. A nemiség, a vágy intenzitása a lét szakadékéba való alászállást készíti elő: a „botló szerelmi séma”, a „felordító szomorúság” tapasztalatait.

Jelen vannak e kötetben a keresztény jelentéskor elemei: bibliai képek és szimbólumok, az Agnus Dei, a zuhanó diadém, a látomások, apokaliptikus víziók világa. Mindezt idöszerűsíthette számára Pilinszky János művészete, amely — nyilatkozataiból kiderül - Petri György és József Attila mellett leginkább foglalkoztatta. De sokkalta fontosabbnak érzem azt a kívánalmat, amely a személyesség megidézését egy egye381