Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége IV. (tanulmány)

helyett a levél végén már az egész „nemes magyar nemzetet” tartja szem előtt, azt akarja megóvni a hamis hiedelmektől, nem pedig egyetlen barátját” (Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk i. m. 245-6). Csóka mutatta be, hogy Anonymus levele és Jordanesnek ugyancsak a művét bevezető levele (lord. Getica 1-3, ed. Mommsen 53—4) között a gondolatmenetben és a kifejezésekben is hasonlóság van (Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 510-1). Ezzel persze az is kétségessé válik, hogy P. magisternek volt-e N kezdőbetűs, tehát Miklós (Nicolaus) nevű barátja, ugyanakkor e körülmény arra késztet bennünket, hogy a fiktív levél egyéb adatait is fenntartással kezeljük.

Valójában a Gesta nyelvében és helyesírásában eddig nem mutattak ki olyan jellemzőt, ami kétségkívül francia iskolázottságra vallana. Sebestyén ugyan francia jellegzetességnek tartja azt, hogy Otto helyett Hoto, Inn helyett Hin stb. van (Sebestyén Gy.: Ki volt Anonymus! i. m. II. 92-3), azonban közismert, hogy a hangértéknélküli h írása a XIII. században általános, abban francia jellegzetességet keresni nem lehet, hiszen olaszos sajátosság is lehet (Jakubovich Emil: MNy 18:164). Az a körülmény, hogy Anonymus szövegének bizonyos diplomatikából származó kifejezései francia eredetűek (Szilágyi Loránd: Száz. 1937. i. m. passim) éppenséggel nem jelentenek semmi különöset, mert ezek egész Európában elterjedtek. Horváth J. is rámutatott arra, hogy Anonymus stílusában sok tekintetben az olasz Bolognai Hugót követi (Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk i. m. 208-9), Kardos Tibor meg éppen az itáliai szellem bolognai formájának hatását érzi a Gestában (Kardos Tibor: Középkori kultúra, középkori költészet. Bp. 1941. 111). Ezek szerint P. magister tanulmányainak színhelye nem lenne meghatározható. Mégis úgy látszik, hogy azon kívül, hogy egy ekkori magister inkább Franciaországban végezte az egyetemet, közelebbi adatunk is van erre a franciaországi egyetemjárásra. Az 54. fejezetben szerzőnk Lotharingia, Alemannia és Francia elpusztításáról szól, s két esetben is Lotorigia (Lotorigie, Lotorigiam) alakot ír (SRH I. 108). Egyéb helyen ezt a területet regnum Lat(h)ariense névvel illeti (SRH I. 110, 112). Akiadások ezeket a formákat így közlik, esetenként Lotharingiára javítva, Mátyás Flórián kivételével, aki a fejezetcímet „De devastatione lotoringie alemannie et Francié” alakban adja (Florianus, Matthias: Fontes Domestic! i. m. 1/2. 47). Mátyás Flórián tehát a lotorigie szó első t betűje fölött rövidítésjelet lát. Valóban, a kézirat 22a oldalán e helyütt egy enyhén ívelt rövid vonal látható. Ez azonban eltér a kézirat szokott rövidítésjeleitől, s ugyanakkor összekapcsolódik az r jobbra ívelődő vonalával. Az r betű hasonló díszítésével több helyen találkozunk, azok azonban más formájúak, mint a lotorigie szóban (Mátyás Flóriánon kívül a többi kiadó nyilván az r-hez tartozó dísznek tartotta ezt a vonalat). Mátyás Flóriánnak tehát igaza van, amikor kiadásában feloldja a jelet, az azonban nem rövidítésjel, hanem egy olyan tilde, amellyel a középkori francia helyesírás (a XII. század második felétől) a nazalizált magánhangzókat jelöli (Szabics Imre közlése). P. mester tehát a francia Lotharingia esetében a francia ortográfia jelét használja, ugyanakkor azonban nem az egykorú francia nevet (Lorraine, Lohraine), hanem egy maga által létrehozott alakot, amely hasonló archaizáló szándék eredménye lehet, mint amit magyar névalakjainál is láthattunk, de tanúskodhat a német Lothringen ismeretéről is. Mindenesetre valószínű, hogy ebben az esetben a Gesta szerzője francia ortográfiái ismereteit alkalmazza, mint egyébként a másik Lotorigia (Lotorigiam) alak esetében is, ahol az első i fölül kifelejtődött a tilde.

Ez a körülmény Anonymus franciaországi tanulmányait bizonyítaná. Azt bizonyíthatja egyébként az általa használt blac, black, bias alak is, ha nem is abban az értelemben, ahogy azt Váczy Péter gondolja (Váczy Péter: in: Középkori kútfőink i. m. 36-7), mert a Gesta Blasii formája bizonyosan nem francia eredetű, mint láthattuk, viszont francia vonatkozásai vannak a vlachok fe-kezdetű nevének - még a XTV. század elején is.

P. mester tehát Franciaországban végezte volna az egyetemet, ott nyilván

357