Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Martos Gábor: "Ez a társaság úgy viselkedett, mintha a hátizsákjában volna a marsallbot" (Beszélgetés Szőcs Gézával) (interjú)
elérjétek... amelyek egyébként nem is nagyon adattak aztán meg nektek. Te szerkesztő lettél egy folyóiratnál egy rövid ideig, Egyed Péter hosszú-hosszú hányattatás után most a Kriterion szerkesztője; ti ketten voltatok — illetve most már csak Egyed van - olyan pozícióban az erdélyi magyar irodalmi életben, ami ... - hogy mondjam - megillette volna ezt a nagyon erős felkészültséggel és nagyon erős hangütéssel indult generációt. Ez igaz; de ebben én nem az apákat marasztalnám el. Hihetetlenül erősek voltak a korlátozó, tehát a pályákat lezáró gátak. Óriási adag szerencsére volt valakinek szüksége ahhoz, hogy a mesterséges nehezítésekkel majdhogynem lehetetlenné tett értelmiségi pályát végigjárhassa. A legkülönbözőbb eszméletlen tiltó rendelkezések: a frissen végzett egyetemisták vidékre való kihelyezését erőszakoló, a központi intézményekben rengeteg év várakozási időt megszabó, a doktori cím megszerzését lehetetlenné tevő intézkedések; a feltételek; a párttagság, a beépülés, a kompromisszum, a prostitúció, a szellemi-erkölcsi megtörése az egyénnek... Ha mindezeket figyelembe vesszük, azt mondhatnám, hogy kivételes szerencse, hogy akadhatott egy-két ember, aki - talán a családi kapcsolatoknak és a véletlennek együtt köszönhetően — olyan állásba, olyan pozícióba kerülhetett, amelyet megérdemelt, és ahonnan segíthette is a többieket. De így működött az egész államberendezkedés; ez nem erdélyi magyar dolog volt, hanem ez jellemezte az államhatalom gyűlöletét az új, tehát ismeretlen, tehát ellenőrizhetetlen erőkkel szemben, amelyeket sokszorosan meg akart dolgozni, gyötörni ahhoz, hogy bízhasson benne. Érzésed szerint az a helyzet, amit az előbb felvázoltál, hogy tudniillik milyen nehéz volt értelmiséginek - vagy különösképpen magyar értelmiséginek - lenni azokban az években Erdélyben, az mennyiben befolyásolta azt, hogy ez degeneráció nemcsak hogy széthullott, szétszóródott a világban, hanem hogy oly nagy számban vannak halottjai is; gondolok itt Darkóra, Sütő Istvánra, Boér Gézára. Igen, tulajdonképpen ez az iménti válaszomnak, annak a gondolatmenetnek a vége: mivel ott képtelenség volt érvényesülni, az ember saját rangjának megfelelő módon érvényesülni, hát ki-ki külön-külön olyan csatornákat választott, amelyek lehetővé tették - igen nagy áldozatok árán; például hazát cserélve, környezetet cserélve - lehetővé tették a szellemi és erkölcsi integritás megőrzését ezeknek az embereknek. Ezért rengeteg még azokból a korosztályokból is a kivándorló, az öngyilkos, vagy a tragikusan korán jött halál az elhasználódás miatt, amely korosztályok már - hogy úgy mondjam - befutottak voltak; arra a középnemzedékre gondolok, melyhez hozzátartozott Szilágyi Domokos ugyanúgy, mint Aradi József, vagy Nagy Kálmán. Mindig nagy számú volt Erdélyben a halottak aránya, de ha az én korosztályomat veszem figyelembe, akkor azt kell mondanom, hogy úgyszólván minden évben temettünk valakit. És nagyon sokan - ezt is be kell vallanom - az alkoholba menekültek, amikor már összeroppantak az egyenlőtlen küzdelemben, s pont ez vezetett egyikük-másikuk tragikus halálához, az alkohol. Mások esetében - például Boér Géza esetében - egyszerűen a szívük mondta fel a szolgálatot. És akkor még nem említettük az öngyilkosokat, akikkel az történt, hogy az állami monstrummal való egyenlőtlen és reménytelen küzdelemben ezeknek az embereknek a szervezete felmondta a szolgálatot, a harcképességet. Azt szeretném végül megkérdezni tőled: hogy látod, ez a nyolc év és ez a generáció milyen szerepet játszott az erdélyi magyarság, az erdélyi magyar irodalom életében? Nehezen tudnám most lemérni az irodalmi értékeket, amelyek ez alatt a nyolc év alatt létrejöttek... és nyilvánosságot is kaptak, mert ehhez hozzá kell fűzni, hogy igen nagy hányada az írásoknak végül is nem kapott nyilvánosságot. Abban azért biztos vagyok, hogy az erdélyi magyarság szellemi önvédelmének eseménytörténetében ennek a generációnak jelentős szerepet lehet tulajdonítani. Az állapotokba való fásult 337
