Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Balázsovics Mihály: Levelek a hegyoldalból (regényrészlet)
BALÁZSOVICS MIHÁLY Levelek a hegyoldalból (RÉSZLET EGY ÖNÉLETRAJZI REGÉNYBŐL) V. Volt a Faternak egy térdig érő selyemgatyája. Ki-befordítható, sárga-vörös, mindkét szín annyira ocsmányan virított, hogy ha felvette, dührohamot kapott a láncra vert kutya. Nem, érted ezt, Kölyök, hogy értenéd, Izmirben hajnalban tartottam az edzést, öt óra felé, aztán tudod, kint a tengerparton, a napernyők árnyékában, lazán, csak úgy hanyatt a fekvőszékben, és az esték, az éjszakák, azok voltak ám csodálatosak. Az egész hegyoldal teleültetve rózsákkal, a fehérre meszelt házak, és amikor megindult, Fiam!, az élet...! Kék szemében felragyogott valami leírhatatlan fény, aztán, amilyen hirtelen gyűlt, olyan hamar visszahúzódott a múlt-idő halmai mögé, a tengerkék emlékezés fövenyére, hol derékig süppedt a finomszemcséjű homokba, melegítette hűlőfélben lévő testét, lelkét az öregember. Mindez, mint a mesében, olyan valóságosan s valószínűtlenül, de ott honolt szobájában. Az öreg rádióból csak arab és török dallam szólt, ének tekeredett a szivarfüsttel, nyúlós elviselhetetlen muzsika, el is neveztem müezzin botolósnak, és nyekergett, sivitolt a zene, az énekhang hol monoton basszus, hol az ég felé csapódó szoprán, elegyedett, de nem vegyült, a rövidhullámadást zavaró recsegéssel. Egy lélegzetvételnyi idő alatt halkuló, s aztán újból felerősödő trrt-hangokkal, mintha az ember agyában légkalapáccsal vemének a gyógyító semmibe, egy „nem-be” cöveket, de úgy távolodva-közeledve, hogy megszokni se tudd, s felszabadulni hatása elől ne merj, csak elviseld és hallgasd! És ekkor jött a botolós. Fater a keze ügyében lévő tárgyakkal indulatos csapásokat mért a rádióra, poháraljával, papuccsal, vagy egyik mankómmal, amit ebből a célból tartott magánál, később lefűrészeltük a tetejét, s az így maradt csonkot a Fater bepólyálta fekete, örökké ragacsos szigetelőszalaggal, ügy nézett ki, mint egy felfelé hízott golyvás gumibot, de annál hosszabb, majdnem nyolcvan centiméter hosszú, enyhén deltoid szerszám. Szegény rádió! - vérezni nem vérzett, még látleletet sem lehetett volna venni róla (ezért volt a műszerre-mankóra tekerve a szigetelőszalag) - tűrte, elviselte, nem csak ontotta az erőszakot. De rendre megjavult a hangja, tekeredett az arab dallam tisztán, kibírhatatlanul. A müezzin botolós. Már megszoktam, tán meg is szerettem, hallgatom néha, de a mostani modem készülék sem üzemel a rövidhullámon zavarmentesen. Utm kell. Nem sokáig bírja, hamar elhallgat, akkor rázni kell, hogy az ütés következtében megrongálódott nyomtatott áramkörök hajszálrepedés-mentén 317
