Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz (esszé)
Publik. Világnézet Publiknak szeretném nevezni azt a magatartást, amely abban az állandó hiedelemben él, hogy nézik és hallgatják. Egész sereg viselkedés van (belief, behaviour, habit of thought, climat of opinion, kind of thinking, fashion in ideas), amely mint a hasonló angol kifejezések is mondják, habitusok és divatok és módok, temperatúrák, klímák és ezek folytonosan változnak, hullámzanak, jönnek, mennek, feltűnnek és letűnnek. Nem baj, hogy így van, sót ezt mindenki így rendben levőnek találja. A baj ott kezdődik, ha az egyik habitus, vagy temperatúra, amely bizonyos kisebb közösségek jellemvonása, vagy elkezdi magát agresszív módon a többi közösségekre kiterjeszteni, vagy amikor, s ez még nagyobb baj, ha a történeti időt nem hajlandó figyelembe venni, és azt meg akaija állítani. Amíg az ember normális múlandó és életszerű és efemer habitusokban él, addig a dolgok, ebből a szempontból legalábbis rendben mennek. Mihelyt az ilyen temperatúra a többi közül kiemeli magát és maga körül az időt meg akaija állítani, akkor az, aki a habitus reprezentánsának hiszi magát, hirtelen úgy érzi, minden szem reá irányul és minden fül őt hallgatja. Színpadon találja magát. Ez a természetes lelkiismeretfurdalás eredménye, mert tiltott dolgot követett el. Ez mint feszély jelentkezik, sőt bizonyos esetekben, mint állandó lámpaláz. Mert nem szabad elfelejteni, hogy az emberben a feladatok a bűnök arányában nőnek. Minél nagyobbak a bűnök, az ember annál nagyobb feladatok kényszerű elvégzését rója önmagára. Az, aki saját habitusát tiltott módon kiemeli és megkísérli azt etemizálni, az az ember publik lesz és elveszti emberi privát közvetlenségét. Gyakori eset ez a természetesnél hiúbb, de primitív nőknél és a természetesnél becsvágyóbb politikusoknál. A modem korban a publik elvontan, mint világnézet jelentkezik. Az ember gondolkozásának egyik iránya, mint tudjuk, hogy a fundamentum felé tapogatózik. Ez az a gondolkozás, amely keresi a világ és az emberek sokszerűségében a közöset és az azonosat. Ez a gondolkozás a világnézeteket feloldja a nagy azonosság fundamentumában. Az emberi gondolkozás második iránya, mint tudjuk, az egyéni kitűnés és feltűnés felé tapogatózik. Ez a gondolkozás az, amely keresi, hogy miképpen lehetek az összes többi ember ura és rendkívüli módon fontos személyem előtt miképpen kényszeríthetek térdre mindenkit, aki él. Ennek az utóbbi gondolkozásnak terméke a világnézet, amely nem egyéb, mint a publik magatartás belső és láthatatlan struktúrája. A publik mögött mindig világhatalmi igény rejtőzik. A világnézet pedig a publik tulajdonképpeni kerete. A világnézet bizonyos ad hoc összekerült kísérteteknek sajátságos szövevénye. Nem kell, hogy ezek tényleg össze is tartozzanak, sőt annál érdekesebb, minél kevésbé tartoznak össze. Mi mindnyájan természettől fogva egészségesek vagyunk és világnézet nélkül élünk és mint privátoknak nincs is igényünk világnézetre, csak habitusunk, klímánk és temperatúránk van. Nem lenne meggyőző például, ha szerelmesek világnézeti alapon diskurálnának, ha a családban ebéd alatt a papa, a mama és a gyerekek világnézetük szerint nyilatkoznának arról, hogy a cica az éjszaka elcsavargott és a Maxi kutya milyen illedelmes. De az se lenne meggyőző, ha barátok, vagy ismerősök, vagy rokonok egymással szemben világnézetüket hangsúlyoznák. Az ember normális állapota privát és morali305
