Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Kovács Péter: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából (VII. Az új avantgárd és vidéke) (tanulmány)
gépezetei a hetvenes évek második feléből, később pedig Katona Zsuzsa és leginkább az egészen fiatal Tbrnay Endre András jelképként viselkedő kisplasztikái, amelyek már csak nagyon távolról idézik régi szerszámok emlékét. * * * Több folytatásban megjelent tanulmányunk évekkel ezelőtt, 1983-84-ben íródott. A múltról alkotott véleményünk azóta sem változott, az eltelt idő azonban számos olyan új jelenséggel szolgált, amit most és itt nehéz lett volna összefoglalni. Az utolsó évtized történéseire érdemesnek látszik még néhányat aludni ahhoz, hogy valamennyire is érvényes képet rajzolhassunk róla. Ebben az évtizedben a már régen klasszikussá érett Jovánovics György végre formálisan is elfoglalni látszik az őt megillető meghatározó helyet és szerepet a kortárs hazai szobrászatban; A tragikus hirtelenséggel meghalt Samu Gézát következetes vizsgálódásai a népies ízű nosztalgiától egy tisztább és általánosabb érvényű szintézishez vezették; Lugossy Mária művészete egy szándékoltan hűvös konstruktivizmustól mai, szinte barokkosán gazdag és érzelemdús virágkorába érkezett; 1986-ban, halála évében végre hazatért az Európai Iskola két évtizede külföldre szakadt mesterének, Barta Lajosnak az életműve, s ugyancsak ebben az évtizedben jött haza önkéntes száműzetéséből, Amerikából a szürrealista plasztika meghatározó hazai alakja, Jakovits József; Ehhez az évtizedhez kapcsolódik a félig idehaza, félig külföldön élő-alkotó Sass Valéria művészetének ígéretes kibontakozása, ehhez Gulyás Gyula mind határozottabban egyéni vonásokat mutató szobrászi oeuvre-jének kialakulása, és ide kötődik ismét csak számos tehetséges fiatal megjelenése és útkeresése - hogy közülök szinte véletlenszerűen, a sokféleségre is utalva említsük Hantos Károlyt, Mata Attilát, Sugár Jánost, s a legfiatalabbak közül is egyet, a Derkovits-ösz- töndíjas Várnai Gyulát. - Mindezt persze valóban nem valamiféle teljesség vagy az összefoglalás igényével írjuk, pusztán csak jelezni szeretnénk a változások és a változatok gazdag sokszínűségét, azt a bonyolult képet, amelynek elemzésére visszatérnünk izgalmas kötelességünk. 281
