Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége III. (tanulmány)

is elmondják Csaba történetét. Domanovszky persze ezekből a zavarokból, a nem egységes szerkesztésből arra következtetett, hogy már Kézai előtt lennie kellett egy önálló hun történetnek, s a zavarok a hun és a magyar történet egybeszerkesztésekor keletkeztek. Abban azonban bizonyosak lehetünk ma már, hogy a hun történet Kézai önálló munkája, s annak a magyar történettel való egybeszerkesztését is ő végzi el (Horváth J.: Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk i. m. 350 kk, ItK 1963. 446 kk, Szűcs J.: Száz. 1973. 569 kk, 823 kk). A 20-23. krónikafejezetek zavarai tehát más magyarázatot kívánnak, mint amit Domanovszky ad, s e magyarázatnál aligha lényegtelen, hogy e rész alapja már Kézainak rendelkezésére állott, hiszen próbált javítani rajta (Domanovszky S.: i. m. 60. kk)._Aztán nem lehet véletlen, hogy a hun történetnek e részében kétszer is találkozunk Ákos mester jellegzetes „perhibeo” igéjével:

„... Chaba... ad Honorium avunculum suum fugisse perhibetur” (SRH I. 278. mondják, hogy Csaba nagyatyjához, Honoriushoz menekült); „(a székelyek) ... Vlachis con- mixti litteris ipsorum úti perhibentur” (SRH I. 279. mint mondják, a vlachokkal ösz- szekeveredve azok betűit használják). Ákos mester nemcsak háborgott azon, hogy forrásai nem említik az Ákos, Bor és^Aba nemzetséget (SRH I. 292-3, vö. Györffy Gy.: Krónikáink i. m. 161, Horváth J.: Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk i. m. 364), hanem megkísérli összeállítani a Szkítiából kijött magyar nemes családok névsorát is, mint azt Horváth J. bizonyította (i. m. 364-5). Ehhez a névsorhoz csatlakozhattak genealógiai megjegyzések is, márpedig a krónika 22. fejezete Csaba fiától származtatja az Aba nemzetséget (SRH I. 280). Ezek szerint Ákos mester művének elején kellett lenni egy olyan résznek, amely - többek között - az Abák leszármazásával foglalkozott, s emellett a Kárpát-medence honfoglalást megelőző őstörténetével is. Itt említhette „Pannónia” őslakosságát, Attilát, a hunokat és Szvatoplukot is.

Anonymus, aki éppen egy „őstörténetet” írt, Ákos mesternek e szövegrészeit alaposan kiaknázta. Edét ésy Edument mint kun vezéreket említi (SRH I. 46), akiktől ugyanúgy az Aba nemzetség származik, mint a krónikák 22. fejezetében (SRH I. 73). Csabát viszont különválasztja tőlük, szerinte Zuard vezér Görögországban visszamaradt népét nevezik Sobamogeranak, azaz Csaba magyarjainak (SRH I. 92-3). Anony- must Ákos mester szövegének ilyen megváltoztatására, mint annyi más esetben is, eti- mologizáló hajlama vezette, azt mondja ugyanis, hogy a görögök Zuard népét sokának, azaz bolondnak nevezték. Mint Horváth J. kimutatta, valóban létezik egy ilyen értelmű, hasonló hangalakú görög szó (Horváth J.: Acta AntHung. 17.1969.19-20), P. mester tehát ennek ismeretében alkotta meg Sobamogerát, s tüntette el nyilvánvalóan a forrásában meglévő Csabát. Egyébként valószínű, hogy éppen e görög szó miatt kalan- doztatja Zuardot (és Cadusát) „Graeciába”, tehát az egész elbeszélésnek semmi köze a szavárdok történetéhez (így Györffy Gy.: Krónikáink i. m. 31 kk, 119), a hun történetbe pedig Zoard és Kadicha neve természetesen Anonymusból került (Szűcs J.: Száz. 1973. 837, 17. j). Ennél többet csak akkor mondhatnánk, ha ismernénk Ákos mester eredeti szövegét, s nem a XIV. századi krónikaszerkesztményből kellene kihámoznunk azt.

P. mester egészen sajátos, de mindenesetre jellemző eljárását figyelhetjük meg Menumorout alakjának megalkotásakor. Morout vezért szerinte a magyarok azért nevezték Menumoroutnak, mert több ágyast tartott, népét pedig Cozarnak nevezték (SRH I. 49). Szerzőnk az Ósgestában olvasott Moroutról, Ákos mesternél pedig Moro- utról és Zuatapolug-Szvatoplukról. Régebben arra gondoltam, hogy Anonymus Menumorout neve „Nagy Morávia” emlékét őrizné, mivel a kun stb. men szó jelentése „nagy” (Vékony G.: História VIII. 1. 1986. 13, vö. Váczy P.: uo. 15), be kell azonban látnunk, hogy a név magyarázata egész egyszerűen a Zuatapolug névben rejlik, s P. mester et- mologizáló hajlamának eredménye. A Gesta szerzője ugyanis tudott szlávul (vö. „Su- rungrad, id est nigrum castrum” SRH I. 84. stb.), felfigyelt a Zuatapolug név zuat- részére, ami azonos egy szláv svat „nasz”(ember) szóval. Ezért aztán Menumorout lányát Zultához adatja feleségül, így azt Árpád nászává teszi. Megmarad azonban a Zuatapolug név apolug (vagy opolug) része, amit persze szlávul nem tud magyarázni, így az271