Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Vasadi Péter: Annak dicsérete, amit nehéz szeretni (Egy idegenbe szakadt magyar szerzetes levele) (regényrészlet)
salgásra; Emésztő tűz az Isten... Az enyém ez: Jöjj, Szentlélek! Az első helyiséget, amelybe belépünk, mondhatnánk benyílónak is. Ebből előre és balra van egy-egy kis szoba. Balra a dolgozószoba, melyből a kertre nyílik egy ajtó, előre a hálószoba, zsalugáteres ablakszámyait a kertre tálja ki. A kertet így két szoba és két külső fal zárja közre. A benyílóban áll, a sarokba tolva s erős fényű lámpával megvilágítva a kis esztergapad, fényes forgórésszel, matt borsózöld felületekkel. Alatta és mellette állnak a gyümölcsszállító rekeszek, ezekben tárolom a hasábfát, és a (minőségileg 2. osztályba sorolt) szerszámnyeleket. Gondolhatja, milyen jó illat terjeng itt. Fűtés nincs. Ha nagyon fázom, kinyitom a két szobaajtót s a mindig csak szolidan fűtött bordástestekből ideáramlik némi meleg. Van itt még egy fogas vállfákkal és egy falra függesztett Szűz Mária dombormű, amelyet kaptam. Ezt igen szeretem, élő társam ebben a magányban. A benyílóhoz hasonlóan a dolgozószoba is kicsi, a háló is, de elférünk benne én meg az eszközeim. A falnak tolva áll egy fiókos íróasztal, karszékkel, hátam mögött egy hatpolcos könyvállvány, a sarokban pedig egy Szt. Brúnó, embermagas, XVII. századi festett faszobor. Ő a mi rendalapítónk (keveset nem érdemes róla mondani, sokat meg nem tudok ehelyt; a lélek óriása, túlzás nélkül mondhatom, ignáciánus vagy keresztesjánosi alkat). A levélhez mellékelt kézirat részben itt született, részben otthon, de itt javítottam. A dolgozószobából kilátok a kertre az ajtó üveglapjain át, és mondhatom, ezek a szellemi elkalandozások legszebb pillanatai. A harmadik szoba a háló. Van benne egy alacsony vaságy, egy mosdó, s az ágy feje fölött egy csodálatos, műbűtor térdeplő. Barokk, de erős, szelíd. A kezdetekből való. Bársonypárna nincs rajta, egyszerű deszkalapján törjük magunkat. A háló fódísze azonban a falon függő hatalmas, nyersen faragott feszület, mely sötét, majdnem fekete színével uralja a kis szobát. Itt szokta elmondani a szerzetes napjában néhányszor a Szűzanya-litániákat, nem egyszer énekelve, de halkan, nehogy zavarja az egyik, igen érzékeny fülű szomszédot, aki angol színész volt. Az ágy zsákját régen érett, tehát kissé ernyedt, de azért ruganyos kukoricasás töltötte meg, fanyar illatokat eregetve a test mozdulásaira, nemrég azonban kőrisfa léceket kaptunk, amelyeken három lószőr matrac ad igazán mély alvásokat. A háló ablakából a még mindig nehezen ébredő szerzetes szűnni nem akaró csodálkozással bámulja kertje fáit s virágait, olyannyira, hogy néha utolsóként cammog a templomba a sürgető csöndítésre. A kertben három fa áll. A legnagyobb egy hatéves, délfrancia kajszibarackfa, amelynek vérvörös termése van, nem sárga, mint nálunk otthon, és közepes alma nagyságú, s puha, édeskesemyés. Július elejére érik meg a gyümölcse, akkor leszedem s szépen rekeszbe rakva, papírral elválasztva a sorokat, beszállítom a szakács testvérnek, aki kitörő örömmel fogadja ajándékomat. A fa koronája a falon túl húzódó út fölé borul, s időnként megremeg, amikor elpöfög alatta Garonne testvér, a valahai nagykereskedő, amikor a termést gyűjti be a traktorjával. A másik két fa inkább fölfelé növekszik, mint terebélyesedik. Az egyik egy lila, japán díszcseresznye, a másik kékfenyő. Egy-egy sarokban állnak. A kert közepén murvával leszórt köralakot képeztem ki egy bekötőúttal, így a virágaim, a díszsások, a nagyfejű margaréták a fal mellé kerültek. Van két tányértujám (én ültettem őket); ezek nem nőnek meg nagyra, kb. fél méter az átmérőjük. Észak-afrikai növények, egyesek szerint sivatagi gaznak számítanak; gyönyörűek. Hogy milyen virágaim vannak? Egy tömegben az ablakom alatt kékvirágú fodormenta nyílik. Mellette egy család sárgaajkú zsálya (szilvia), aztán egy vörösszélű, bőrleveles bokor, amely a hűség mintaképe, mert makacsul él bármi fagy dermeszti, nap süti vagy eső veri. Van néhány szál halványpiros rózsám (kedvencem), a fenyő körül egy fehérfejű nárcisz családom, a túloldalon szellőrózsa (anemona), egy tömegben 20-25 szál. Mellette kontrasztként, őszig a csipkés zöld levelébe burkolózó 5-10 szál bordó krizantém nyílik. Sok munka van velük, de szépen nőnek, mert nincsenek kitéve erős szélmozgásnak és bőséges napot kapnak. Valamit még szeretnék elmondani a kartauzi lelkiségről, mintegy összefoglalóan. 238
