Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen (Utolsó fejezet - A sztálini táborok áldozatai) (visszaemlékezés)
Az Audierne strandja és a Pointe du Ráz között, az óceán szélén húzódó dombok oldalát sárga vadvirág szőnyeg borítja. Régi emlékek ébrednek fel bennem, ilyen virágokat ültetett édesanyám házunk elé a bokrok aljába. Nálunk ez a sárga szín a zöld pázsitban folytatódott, itt a végtelen kék atlanti tengerbe olvad bele. Átjár a nap melege s úgy érzem, édesanyám lelke van velem és elkísér. Dinard. Néhány hetet töltök Forbes Ily barátnőmnél, gyönyörű kertes villája Saint Malo és Saint Sravan kikötők közötti öbölben fekszik, ahol kis fehér vitorláshajók úszkálnak, néha piros színűekkel is tarkítva. Végigfekszem a strand meleg homokján, élvezem a napot és a vizet. Előttem a végeláthatatlan tenger. Cézambre szigete mintha anyagtalanul rajzolódnék ki a valószínűtlen kékségbe. Párizs, 1956. augusztus eleje. Visszatérve Párizsba a város még üres, lakosai még javarészt nyaralnak és élvezik a szabadságot. Én is élvezem ennek a csodálatos nyaralásnak a jótékony hatását. Lakásomban levél vár Mariskától, egy kis cédulával Jánostól a mirovi börtönből: „Szívből örülök hírednek, hogy Lulkó a tengerparton tölti szabadságát. Kérem a jó Istent, hogy élvezze a napsütést, a tengert és a meleg homokot a strandon.” János üzenetét könnyek között olvasom el újra és újra. Tudom, hogy arra gondolt, milyen szép volt, mikor gyermekeivel töltötte a vakációt a tenger mellett. Annyira szerette a tengert. Szerette az otthoni tájakat is és a vadászatot. Most volna a fogolyvadászat ideje. És ő 11 év óta élve eltemetve börtönben sínylődik. Ott fog elpusztulni. Pedig egy közkórházban még meggyógyulhatna. Boldogan mehetne barátaival a learatott földekre fogolyvadászatra, puskával a kezében, kigombolt inggel, tele élettel, mint régen. Meggyógyulhatna, meg akar gyógyulni. Élni "akar. Hiszen még csak 55 éves. De a csehszlovák sztálinista uralom visszautasítja minden kérvényünket, hiába bizonygatjuk, hogy a tüdőbajt nem lehet rabkórházban meggyógyítani. 1956. október 23.-november 3. Budapest népe először békés tüntetéssel kezdte lerázni magáról az igát, de szembetalálta magát az ÁVO géppuskáival és a szovjet tankokkal. Budapest népe, fiaival és leányaival az élen hősiesen védekeznek, készen a halálra. Barikádokat emelnek az utcán. Ledöntik Sztálin gigantikus szobrát, mint a véres diktatúra szimbólumát. A szovjet tankokat a serdülő korosztály Mólotov-koktélokkal gyújtja fel. A népfelkelés győz. Az ellenállók hatalomra juttatják Nagy Imrét, aki kihirdeti a nép akaratát: Magyarország függetlenségét és semlegességét. A moszkvai rádió bejelenti, hogy a szovjet kormány kész kivonni csapatait magyar területről. A Budapesti Szovjet Katonai Parancsnokság felszólítja Nagy Imre kormányát, hogy küldjön katonai szaktanácsadókat a kivonulás részleteinek megtárgyalására. Nagy Imre Maiéter Pál ezredest, a felkelés egyik hősét, küldi a tárgyalásra. Magyarország elért függetlenségének boldog tudatában bizalommal várja a tárgyalások kedvező kimenetelét. De hiába várja. És hiába várja Nagy Imre és kormánya is. Nem tudhatják, hogy a magyar delegációval tárgyalni kész szovjet generálisok legnagyobb meglepetésére, a szovjet NKDV emberei betörnek a terembe és letartóztatják Maiéter Pál ezredest és ismeretlen helyre elhurcolják. 208
