Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Vigh Károly: Nagy Ferenc emlékiratairól (esszé)
VIGH KÁROLY Nagy Ferenc emlékiratairól Az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös sorozata, az Extra Hungáriám nemrég kezdte megjelentetni azokat az emlékiratokat, amelyek az elmúlt évtizedekben csak nyugaton, a magyar politikai emigráció memoárjaiként láthattak napvilágot. A készülő sorozatból eddig három művet ismerhettünk meg: Szász Béla: Minden kényszer nélkül, Horthy Miklós Emlékirataim és Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött című kiadványokat. Ezután várható a tervezett sorozat többi darabjának: Nagy Vince, Kállay Miklós, Lakatos Géza, Ullein-Reviczky Antal, Hennyey Gusztáv és Kertész István memoárjainak a publikálása. Jellemző a múló idő kegyetlenségére, hogy a fenti szerzők közül csupán a 80 éves Szász Béla élhette meg emlékiratainak a magyarországi megjelentetését. Közülük Nagy Ferenc, eredetileg angol nyelven adta ki munkáját még 1948-ban New Yorkban és így a mű jelenlegi, első magyar nyelvű kiadásának alapjául is a szerzőnek 1947-ben az Egyesült Államokban írt kézirata szolgált, amely Antal László gondozásával és szerkesztésével jelent meg 1990-ben Magyarországon az Extra Hungáriám sorozatban. A műhöz illeszkedik - a jegyzeteken és a névmutatón kívül - a barát és pályatárs Vörös Vince rövid pályaképe Nagy Ferencről, az emberről és a politikusról, valamint Hőgye Mihálynak Állomások egy életpályán című írása. Ez utóbbiban a szerző — aki közvetlen közelről kísérhette végig Nagy Ferenc életét az amerikai emigrációban — dokumentum értékű adalékokkal szolgál nem csupán a memoárkötet megszületésének körülményeiről, hanem különösen fontos részleteket közöl magyarországi útjának előkészületeiről és előkészítéséről, amely 1976-tól a haláláig, 1979 júniusáig tartott, és mint e dokumentumokból kiderül: e hosszú huzavonáért a Kádár-hatóságokat terheli a felelősség. Nagy Ferenc két kötetben publikált memoárja abban különbözik a többi szerző emlékiratától, hogy a volt kisgazdapárti miniszterelnök alig hogy megkezdte kényszerű amerikai emigrációjának hosszú időszakát, még a friss élmények hatására fogott tollat és írta meg visszaemlékezéseit. Ennek következtében a munka egyik fő erénye, hogy nem elhalványult emlékeken nyugszanak megállapításai. És ha ehhez hozzátesszük, hogy Nagy Ferencre különben is jellemző volt kitűnő emlékezőtehetsége, akkor bízvást elmondhatjuk: a második világháború utáni koalíciós korszak egyik legfontosabb és legautentikusabb forrásanyaga olvasható a Küzdelem a vasfüggöny mögött című műben. Ugyanakkor azonban a történész felvetheti, hogy a fenti erény egyben a memoár gyengéje is lehet, mert - mint mondani szokás — a szerző nem rendelkezett kellő történelmi távlattal, amikor papírra vetette azokat az eseményeket, amelyeknek sok tekintetben egyedülálló koronatanúja lehetett Magyarországon. A jelen esetben azonban azzal a ritka kivétellel állunk szemben, amikor a memoáríró szinte krónikási hűséggel adja vissza a koalíciós korszak eseményeit - azok előzményeivel együtt. Mindezt nem csupán a recenzens állapíthatja meg egyedül, hanem azok a kollégái és Nagy Ferenc kortársai is, akiket múlt év novemberében felkértek a mű nyilvános bemutatására. Az előbbiekből nem következik, hogy egy minden tekintetben hibátlan emlékiratot tarthatunk a kezünkben. Ezt már csak azért sem várhatjuk el a szerzőtől, mert 187
