Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Kovács Péter: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából - VI. Új utakon (tanulmány)
követőinek mind több hivatalos sikert és elismerést hozott ezekben az években. Ennek a ténynek is szerepe volt abban, hogy tevékenysége mind kizárólagosabban ahhoz a nyilvánossághoz kötődött, amit a kiállítótermek jelenthettek. Ritka alkalom volt, hogy egy-egy szobrát, mint az Ólom fal (1967) vagy a Fal előtt és fal mögött (1968) című munkáit, végleges anyagban valósíthatta meg. Az évtizedfordulótól kezdve, amikor egyre inkább az életnagyságú tér szobrászi megvalósítása került plasztikai érdeklődésének középpontjába, a megvalósíthatóság, azaz a nemes anyagban való kivitelezés kérdése egyszerre vált tökéletesen irreálissá, de egyszersmind érdektelenné is Schaár Erzsébet számára. 1970-es műcsarnoki kiállításán - majd az ezt követő kisebb bemutatókon - szinte kizárólag hungarocellgipsz kompozíciókkal szerepelt. Kritikusai mind szívesebben vetették össze műveit az amerikai George Segaléval és a venezuelai Marisoléval. Akkor még nem volt annyira nyilvánvaló, mint ma, hogy az ő esetlegességük nem egészen azonos Schaár Erzsébet ideiglenességével. Közelebbi rokonnak látszik a szintén amerikai Edward Kienholz művészete. 1974-ben a székesfehérvári Csók István Képtárban építette föl Schaár Erzsébet azóta szinte legendás emlékű Utcáját. A földszinten egy hatalmas Kirakat fogadta a látogatót, amely tükrös terébe a hungarocellfigurák mellett befogadta a látogatókat is. Alépcső fordulójában egy Erkély emelkedett, nyíló ajtajában fiatal álló leány alakjával. Az emeleten egy újabb, kisebb Kirakat következett, majd a Sachsenhauseni emlékmű hungarocellmodellje. Ezzel szemben Ápolónők címmel egy kétalakos kompozíció, nyíló ajtók terében álló, fátylat hordó női alakokkal. Középen, a tihanyihoz hasonló architrávos nyílás mögött nyílt meg a tulajdonképpeni Utca. Szélesen indult, hátul egyre szűkebbre záródva. Jobbra-balra falak, ajtók, ablakok. Az ajtókban nőalakok, melyek korábban, más kiállításokon egészen más összefüggésekben szerepeltek. Az ablakok mögött pedig, fehér posztamenseken portrék álltak. Régiek és újak vegyésen. Volt köztük egészen korai, mint az Édesanyjáról 1925-ben mintázott fej gipsze, és a legutolsók közül is néhány, mint a „Szabó Lőrinc”-portré, amelyet már csak a művész halála után állítottak föl Debrecenben. A kitárt, sokszárnyú ablakok egyszerre nyitották és zárták is azt a teret, melyben mint egy nemzeti pantheonban sorakoztak Bartók és Kodály, Károlyi Mihály, Goldmann György, Petőfi Sándor (ez két példányban is) Benedek Marcell, Hugonnay Vilma (az első magyar orvosnő), Henszlmann Imre, egy Gyereklány, egy Fiatal nő, aztán Kernstok Károly Móra Ferenc, és Radnóti Miklós büsztjei, fejei. Az egész, úgy ahogy volt, egyetlen emlékműként hatott, egy pálya, de egy korszak emlékműveként is. Egyszerre volt nagyon személyes és teljesen általános, egyszerre volt nagyon végleges és múlandó. Szorongató feszültség ülte meg a teret, ami egyszerre táplálkozott e szokatlan emlékmű anyagainak alapvető veszendöségéböl és a roskatag téri szerkezetek döbbenetesen végleges szigorából. Nem sokkal halála előtt Schaár Erzsébet 1975-ben a svájci Luzernben ismét megépítette az Utcát. Az egyes elemek azonosak voltak a fehérváriakkal, de az új térben és környezetben természetesen egészen másként építette össze őket a művész. Ennél is döntőbb volt, hogy egy idegen világban mondanivalóját is igyekezett intemacionálisabbá fogalmazni. Az ablakok mögül ezért eltűntek a csak itthon ismerős arcok — írók, politikusok, művészek, tudósok, s helyet kapott a kompozícióban néhány új munka, így a lengyel színésznő, Komorowska alakja és a három Marx portré. A művész hagyatékában föntmaradt anyagból az Utcának ezt a luzerni változatát készülnek végleges formában rekonstruálni Pécsett. Az Utca hazai művészetünk történetében valószínűleg az első environment volt. A pop-art nemzetközi gyakorlatában ez a kifejezési forma akkor már néhány éve ismert volt, sőt, az európai művészetben előzményeire már évtizedekkel korábban is volt példa. Nálunk azonban Schaár Erzsébet előtt senki sem vállalkozott egy adott tér ilyen jellegű berendezésére. Utána azonban mind gyakoribbá vált a hasonló jellegű 183
