Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Borbándi Gyula: Püskitéka (esszé)
MDF nem tehet róla. Sokkal sürgetőbb és fontosabb feladatai voltak mind a kormánynak, mind a fórumnak. De az viszont kétségtelen, hogy az új nemzeti szövetség szellemi alapjai megteremtésének elmaradása bizony visszavetette Csengey Dénes okos elképzeléseinek megvalósítását. Sajnos, ma távolabb állunk ettől, mint majd két évvel ezelőtt. Különösen azért, mert szaporodnak a jelek, hogy sem a kormány, sem az MDF nem érzi szükségét a nyugati magyarokkal folytatandó párbeszédnek és együttműködésnek, legalábbis nem abban a formában, ahogyan Csengey elképzelte. Nem tudom, hogy a mulasztás pótolható-e és lesz-e még kedvező alkalom egy új nemzeti szövetség létrehozására. Az idő a szerző nem egy tételét és megállapítását igazolta. Azt például, hogy mennyire fontos és halaszthatatlan a nép tevőleges részvétele az ország sorsának alakításában. „Nem elég érdeklődni az iránt, hogy vajon mi is lesz a sorsa e romló hazának” - úja egyhelyütt és hozzáteszi, hogy ennél jóval többre lenne szükség, hiszen „nincs itt másik magyar nép”, csak egy gazdája van az országnak és ha ez a rá háruló feladatok teljesítésére nem vállalkozik, „akkor ez egy gazdátlan ország lesz. Megérdemel egy újabb zsarnokot”. Nos, ennyire még nem lehangoló és vészjósló a helyzet, de a közügyek iránti közöny, a választásokon mutatkozó érdektelenség és mindent a kormánytól váró, felelősséget nem vállaló magatartás, ha tartósnak bizonyul, előidézheti a Csengey Dénes által említett szerencsétlenséget. * Ma már az újságolvasói tájékozottság is elegendő annak felismerésére, hogy a sztálinista koncepciós perek Magyarországon nem a Rajk- és mégcsak nem is a Mind- szenty-perrel kezdődtek. Az volt a javából az „összeesküvési pernek” nevezett 1947-es bírósági komédia is, amely a Kisgazdapárt szétverésének kommunista célját szolgálta és amelynek során első ízben próbálták ki a kirakatperek módszereit. Arany Bálint „Koronatanú” című emlékirata az első részletes beszámoló arról, hogyan szedte össze az AVO a kiszemelt áldozatokat és hogyan igyekezett a vádhatóság bizonyítékokat gyártani annak a koncepciónak az alátámasztására, hogy a Magyar Közösség nevű titkos társaság a köztársaság megdöntésére szervezkedett és ebben szerepet játszott a Kisgazdapárt több vezető tagja is. Elfogulatlan történészek már régen képtelenségnek minősítették, hogy a kormányzó párt vezetői önmaguk ellen szerveznek összeesküvést és annak a rendszernek a megdöntésére állnak össze, amelynek megteremtésében maguk is közreműködtek. Az oroszok és a kommunisták által megfélemlített országban azonban mégis sor kerülhetett erre a perre, amely egy halálos ítélettel és több sokéves börtönbüntetéssel végződött. Az elítéltek között volt Arany Bálint mérnök, a Magyar Közösség irányítóinak egyike, a Kisgazdapárt szervezési osztályának egy ideig vezetője, aki először életfogytiglani börtönt, majd a fel- lebbviteli tárgyaláson 12 évi kényszermunka büntetést kapott. Könyvében - amelyhez Gombos Gyula írt magyarázó és összefoglaló előszót - Arany leírja pályafutásának, közéleti működésének történetét, az életében 1945 és 1946-ban lejátszódott fontosabb eseményeket, a barátaival történt bizalmas beszélgetéseket arról, hogyan módosítható az a képtelen helyzet, hogy a Kisgazdapárt nyerte a választásokat, de az ország sorsát mégis a kisebbségi kommunista párt határozza meg, azután a letartóztatások és kihallgatások menetét, az ÁVO, a Katonapolitikai Osztály, az NKVD erőlködését megfelelő vallomások kicsikarására, majd a bírósági tárgyalásokat, ítéleteket, végül a börtönben töltött éveket. Beszámolója rendkívül értékes, mert további adatokat nyújt a koalíciós évek, a kirakatperek és Rákosiék szándékainak jobb megismeréséhez. Némi hiányérzete az olvasónak csak a tekintetben lehetne, hogy a per és a börtönévek bő leírása mellett mintha kevés figyelem irányult volna azokra a politikai elképzelésekre és szándékokra, amelyek az 1945-46-os eszmecserékben napirenden voltak, és magyarázatot adhatnának annak megértésére, 170
