Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Borbándi Gyula: Püskitéka (esszé)

megillető figyelem, de a kérdés időszerűsége miatt is. Gombos e tárgykör avatott ismerője és a népi mozgalom nevesebb alakjai közül ama kevesek egyike, akik még élnek. A mozgalom történetének több fontos mozzanatát mint személyes élményét és emlékét élte meg. Nagy anyagismeretéhez tehát gazdag tapasztalatok társulnak.

Könyvében behatóan tárgyalja a harmadik út gondolatának keletkezését, kialakulását, valóságos értelmét és a magyar szellemtörténetben elfoglalt helyét. Részletesen ismerteti a két háború közti magyar társadalom szerkezetét, ellentmondásait és feszültségeit, a társadalmi és politikai erőviszonyokat, a jobboldal és a baloldal összetételét, a paraszti törekvéseket és képviseletükre indult kezdeményezéseket. Végül a népi mozgalom történetét foglalja össze. Ez az összefoglaló dióhéjban és tömör megfogalmazásban kitűnő áttekintése mindannak, ami a mozgalom életében fontos és jellegzetes volt.

A szerző a harmadik út koncepcióját és a népi mozgalmat szerves egységként mutatja be. „Amit mi a két háború közt harmadik útnak neveztünk - írja nem képzelhető el a népi mozgalom nélkül. Mint ahogy a népi mozgalom sem lett volna az, ami volt, ha nincs harmadikutas törekvés. A kettőt szétválasztani csak önkényesen lehet.” A múltat illetően ez valóban így volt. Kérdés, hogy a jövőben is így lesz-e. Napjainkban a korábbi szoros egység lazulni látszik. A népiség a közgondolkodásban és még az ihlető hatására alakult intézményekben is mintha háttérbe szorult volna. A harmadik út viszont - mégha hívei és követői a viták elkerülése végett és a békesség kedvéért ódzkodnak is nevén nevezni - szociális piacgazdálkodásként ma mind a klasszikus kapitalizmus, mind az állami beavatkozással szemben engedékeny gazdálkodás legkézenfekvőbb alternatívájaként jelentkezik. Kedvező esetben a mai harmadik út még a népinél is szélesebb alapra épülhet. Sikerét a népiek támogatása mindenképpen előmozdítaná. Az összefonódás ma sem tagadható, mégha nem annyira természetes és nyilvánvaló is, mint volt a Gombos által vizsgált korban.

Fontosnak és helyesnek vélem, hogy a szerző ismét megállapítja: „a harmadik út nem cél volt, hanem út”. Ezt azért érdemes ismételni és hangsúlyozni, mert a fogalom sok bírálója - tájékozatlanságból, félremagyarázási szándékból vagy politikai indítékú gyanúsításként - a harmadik utat olyan politikai célnak és programnak állítja be, amelynek követése a magyar nemzetnek csak ártalmára lehet. Gombos éles különbséget tesz a cél és a hozzávezető út között. A cél szerinte „évszázados igények valóra váltása lett volna, hogy a magyar nép gazdája legyen hazájának, s a saját képére és hasonlatosságára olyan országot teremtsen, melyben szabadon alkotva fejtheti ki és juttathatja érvényre önmagát.”

Valójában, ma is erről van szó: a demokratikus jogok és szabadságok tiszteletén alapuló parlamentáris demokráciáról, olyan társadalmi, gazdasági és művelődési politikáról, amelyben minden külső beleszólás nélkül érvényesülnek a magyar nép érdekei és törekvései. A harmadik út ehhez a célhoz vezet, igazolva egyúttal Montesqieu ama felismerését, hogy „minden népet csak a természetéhez illő törvényekkel lehet jól kormányozni”.

Igen sikerült a két háború közti magyar társadalom ábrázolása, valamint a hagyományosjobboldal és baloldal jellemzése. Ez utóbbi esetében legfeljebb azt a kérdést lehetne feltenni, hol helyezkedett el ebben a struktúrában a népi mozgalom. Gombos erre nem ad választ, nem is tér ki rá. Feleslegesnek érzi a feleletet, mivel a népi tábort mozgalomként kezeli, amelynek nem kell szükségszerűen valamelyik oldalon elhelyezkednie, hiszen szerepe éppen az, hogy mind a jobboldalra, mind a baloldalra igyekszik hatást gyakorolni. Kitűnően érzékelteti, hogy ez sikerült is neki. Az olvasó könnyen ki tudja deríteni, hol, mikor és milyen aktusokban érvényesültek népi indítékok. (Bajcsy-Zsilinszky Nemzeti Radikális Pártja, a Kisgazdapárt és egy-két illegális kommunista csoport esetében Gombos rá is mutat az érintkezési pontokra. Kár, hogy két háború közti politikai alakulatuk hiányában nem esett szó a polgári radi167