Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Sajó László: A favágó, Keleti Part, Bútorok, Holdfogyatkozás (versek)
SAJÓ LÁSZLÓ A favágó érzékelhetetlen huzat mozgatja résnyire nyitva nyikorog föláll a tönkről a favágó behajtja a kamraajtót farakás mélyéről hall kétségbeesett lombsuhogást a fejszére száradt fűszálakat lekaparja föld megy a körme alá csupasz tönk tisztására az ajtó hasadékain fény dől a világosság vonzásában rezgő porszemek majd az erdőben a fény beesési szögéből kiszámítom isten pupilláját egy pillanatra megáll a szellő távoli világvevő gallyrecsegésre figyel mohás odújából csecsemőbölcs dugja fejét tenyerére levélereket horzsol a törzs hangyanyomot huzigál egy kéz az éppen elalvók szivébe leszúrva a körző azóta is földeritetlen gyilkosság vémyomait a favágó hangyákat hord haza inge alatt a szivében mi ez a zajongás odakint nem érti ágzizegésmorzé üzenő amatőr lombban fönnakadt surrogó magnószalag beszédfoszlány lengedez szárnyak légvonalán felrobbant fény ezredmásodperctöredékeit szedegeti szellő ahonnan elvetted tedd vissza szépen a kavicsot a helyére mállik porlad a föld maguktól megtisztult szerszámok tükrében nézdegélnek a férgek ásónyom foncsorfényében az árnyak fűszálak őrt állnak az üregek előtt elsuhant patkányárny kövűl a szénben hangtalan a sarokban gereblye emlékezik a senkiföldi lábnyomokra érzékelhetetlen huzat mozgatja résnyire nyitva nyikorog föláll a tönkről a favágó bezárja a kamraajtót isten háta mögé ledobott angyalok bújkálnak isten elől a sűrűben elásott ejtőernyők világlanak 159
