Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen I. (visszaemlékezés)
„Mindezek ellenére sem lehetek a kommunista párt tagja. De mondja csak, mit is ért maga a „taktikai szükségesség” alatt?” Erre elmosolyodott és egy kis éllel a hangjában ezt mondta: „Gondolkozzék csak egy kicsit és meg fogja érteni!” Én gondolkoztam és megértettem. A kommunista párt és riválisa a demokrata párt együtt képezték az új csehszlovák kormányt, melynek elsődleges érdeke volt, hogy megnyeije magának a szlovák tömegek rokonszenvét. S ahogy mindnyájan emlékezünk, a náci rendszer úgy vonzotta magához a tömegeket, hogy szétosztotta közöttük a zsidóktól elkobzott vagyont. Most viszont, hogy a szlovákokat nyerjék meg ügyüknek, megajándékozták őket a magyar kisebbségtől elvett javakkal. Ennek a kisebbségnek a tönkretétele volt tehát a kommunista pártnak, amely az új csehszlovák rendszert támogatta, az a bizonyos „taktikai szükségesség”, melyre az orvos célzott. A sajtó abban az időben így nyilatkozott: „A német kisebbséggel együtt a magyar kisebbség is bűnrészese a csehszlovák állam 1938-as katasztrófájának.” A magyar kisebbségtől elvontak minden lehetőséget, hogy védekezhessék a vádak ellen. Nem volt egyetlen újságuk vagy folyóiratuk sem. János, mint képviselő, egyedül ő védhette volna őket a csehszlovák népbíróság előtt, amit aztán a világsajtó közölt volna. De Jánost a csehszlovák kormány kiadta a szovjet NKVD-nek, Csáky Mihállyal és a többi magyar pártvezetővel együtt s ezzel elnémították őket. Akadtak azonban jóérzésű szlovákok, akik nem akartak meggazdagodni a magyarok kárára. Ilyenekkel beszélgettem néha a klinika kertjében, de még ezek is a sajtó propagandája nyomán úgy nyilatkoztak, hogy nem tudják másképp elképzelni országuk biztonságát, csak úgy, hogy a magyar kisebbséget eltávolítják. 1945 nyarán a nagyhatalmak potsdami konferenciáján Csehszlovákia kérte a német és magyar kisebbség kitelepítését országukból, azzal az indoklással, hogy 1938-ban Hitler segítőtársai voltak a csehszlovák állam fel- bomlasztásában. A nagyhatalmak azonban beleegyezésüket csak a német lakosság kitelepítésére adták, a magyarokéra nem. A visszautasítás ellenére a csehszlovák kormány folytatta a magyarok ellen hozott határozatok kibocsátását.- Az 1945. május 19-i 5. sz. elnöki dekrétum megfosztotta a magyar lakosságot állami és városi funkciók betöltésétől. A magyar nemzetiségű alkalmazottakat minden kártérítés nélkül elbocsátották.- Ugyanez a dekrétum vonta vissza a kisiparos és kereskedői engedélyeket.- Magyar ügyvédek és orvosok nem folytathattak praxist.- Az 1945. június 21-i 12. sz. elnöki dekrétum elrendelte a magyar földtulajdon kisajátítását.- Az 1945. július 22-i elnöki dekrétum elrendelte a magyarok takarék- betétjeinek és értéktárgyainak minden kártérítés nélküli elkobzását.- Az 1945. augusztus 2-i 33. sz. elnöki dekrétum megvonta egyetemlegesen a magyarok csehszlovák állampolgárságát, amivel elvesztették minden polgári jogukat. 8
