Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Margaret Canovan: A populizmus változatairól (tanulmány) (Gyurácz Ferenc fordítása)
mozgalmak meghatározó jellemvonása nem az, hogy valamennyien ugyanazon osztálybázison vagy a társadalmi fejlődés egy sgjátos szintjén keletkeznek, hanem inkább az, hogy valamennyien .populáris-demokratikus interpellációkkal' (172. p.) élnek. A minden társadalomban meglévő .osztályellentmondások’ mellett Lac- lau szerint egy másik, a .nép’ és a .hatalmi blokk’ között húzódó .objektiv ellentmondás’ fe- szlll, amely létrehozza a saját ideológiai szótárát. .A populizmus azon a ponton kezdődik, ahol a populáris-demokratikus elemeket ellentétes alternatívaként jelenítik meg az uralkodó blokk ideológiájával szemben.’ (173. p.) Laclau terminológiája bosszantó, de az álláspontja egyenértékű ja nép’ elitellenes retorikájának hangsúlyozásával, amely olyan, jellegzetes motívumok készletét nyújtja, amelyeket különböző csoportok különböző célokra magukévá tehetnek. Miután előbb, nagyon helyesen, hangsúlyozza a populizmusok sokféleségét, a továbbiakban Laclau azt állítja, hogy ezek szisztematikusan kapcsolódnak egymáshoz a társadalmi-gazdasági viszonyoktól való függőségükön keresztül. Két szempont tartozik ehhez. Először is, szerinte a populizmus minden változata .az uralkodó ideológiai beszédmód válsága’ idején jelentkezik, .amely viszont az általánosabb társadalmi válság része’ (175. p.) — ám ez túlságosan átfogó formula ahhoz, hogy segítsen bennünket. Másodszor, úgy érvel, hogy a populiz mus speciális formája attól az osztálytól vagy osztályok összességétől függ, amelyek elfogadják a .populáris-demokratikus interpellációkat*. Ez az érvelés számos esetben tanulságos (mint Laclau sqját elem- zésea peronizmus ősz tályhelyzetéről mutatja), de sajnos Laclau eltökéltsége, hogy ezt az elméletet marxistává tegye a populizmus sajátos típusainak konkrétosztályokhoz kötéserévén, meggátoljaab- ban, hogy megfeleljen a téma fontos szempontjainak. Azt állítja például, hogy .a nép/ha talmi blokk ellentmondás* teljes kifejlesztésére, azaz .az Állam mint ellenséges erő visszaszorítására a nép érdekében’ (amely kétségtelenül a Populista Demokrácia valódi ideálja) csak a proletariátus révén és a szocializmussal egyetértésben lehet törekedni (196. p.). Ez a vélemény szembetűnően ignorálja a közvetlen demokráciáért küzdő nemproletár mozgalmakat, amilyenek az Egyesült Államokban és Svájcban léteznek. Laclau nem fordít komoly figyelmet a népi gyökerű reakciós populizmusra sem (v. ö. 174. p.). Úgy látszik, részben a marxista nézetei vezették félre őt, de az is, hogy nagyobb elméleti arányosságra vágyott, mint amit a populista jelenségek megengednek. 9. V. ö. Ionescu and Geller, eds.: Populism, .Introduction’, 3. p. (Gyurácz Ferenc fordítása) 1123