Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Gyurácz Ferenc: Igazi populisták (A múlt század végi amerikai farmermozgalom) (tanulmány)
között az egyik fontos populista tanácskozás követte a másikat. Hol a déli, hol az északnyugati szövetség, hol mindkettő tanácskozott, a legjobb szónokok (mint a min- nesotai író-politikus, egy 1988-ban játszódó populista utópia szerzője, Ignatius Donnelly vagy az észak-karolinai Leonidas Polk ezredes, polgárháborús hős) minden képességüket bevetették az északnyugatiak és a déliek egysége érdekében. A harmadik párt útjában álló legfőbb akadály ugyanis nem más volt, mint az ún. szekcionalizmus, az északiak (beleértve a nyugatiak nagy részét) és a déliek hagyományos ellentéte. »Úgy szavazz, ahogy lőttél!” - szólt a jelmondat, és a „véres ing” mítosza Északon, „az apák pártjáéhoz való kötődés Délen minden választáson döntőnek bizonyult: Északon a nyomasztó republikánus fölény, Délen az elsöprő demokrata győzelem következett belőle. Ebbe persze belejátszottak a rendszeres választási csalások, megvesztegetések és a választójog korlátozottsága is, legfőképpen azonban (Délen) a fehér szupremácia midennél erősebb igénye. Ezért a déli fehér gazdák nemcsak a hagyományok megtörését követték el (mint a nyugatiak), amidőn nehéz tépelődések után nagy számban csatlakoztak a - négerkérdésben toleráns nézeteket valló - új párthoz, hanem egyszersmind a fehér szavazók megosztásának, a néger „veszély” előidézésének ódiumát is magukra vonták. Texasban haboztak a legkevesebbet, de azért itt is sokan maradtak, akik a reformot, mélyen rögzült kulturális minták sugallatára, továbbra is „a fehér ember pártja”, a demokrata párt révén akarták elérni. Akárhogy is, az 1892. februári St. Louis-i értekezleten, amelyre az összes farmerszervezet mellett a munkások képviselőit is meghívták, a Néppárt léte már kész ténynek számított. A déli Szövetség elnöke, az Északon is nagy tekintélynek örvendő (de pár hét múlva hirtelen halállal eltávozó) Polk ezredes elmondhatta híres mondatát: „Az idő elérkezett a nagy Nyugat, a nagy Dél és a nagy Északnyugat számára, hogy egybekapcsolják kezüket és szívüket, és a szavazóumához menjenek, és birtokba vegyék a kormányzást, visszahelyezzék azt apáink alapelveihez, és a nép érdekei szerint kormányozzanak.” A következő hónapokban nagy lendülettel folytatódott a pártszervezés, mígnem ’92 júliusában a nebraskai Omahában megtartott konvención megválasztották az új párt elnökjelöltjét James Weaver generális személyében, és megfogalmazták a párt alapdokumentumát. Ez volt az Omahai platform, amelyre a leghűségesebb populisták mindvégig szinte vallásos ragaszkodással tekintettek. A konkrét követeléseket egy hatásos, lendületes előszó vezette be, amelyet Ignatius Donnelly írt. Ebben, a siralmas társadalmi, gazdasági és morális állapot leírása után, amelybe a plutokraták hatalma taszította az amerikai népet, kimondatott: „A Köztársaság kormányát vissza kívánjuk adni »az egyszerű emberek« kezébe, akiknek az osztályától az eredt.” A „termelő osztályok” szenvedéseinek enyhítésében a kormány szerepvállalását sürgették, s ezért hatalmának növelését is. A platform hitet tett a farmerek és a városi dolgozók közössége mellett. Megismételte a legfontosabb követeléseket: a „biztonságos és rugalmas”, növekvő mértékű pénzkibocsátást, az alacsony kamatú kölcsönöket az al-kincstári terv segítségével, a szabad ezüstpénzverést, a lépcsőzetes jövedelemadót, kormányalapítású posta-takarékpénztárakat, a vasutak, a távírdák és a telefon állami tulajdonát, a vasutak és más korporációk, valamint a külföldiek földjének visszavételét és a valódi telepesek kezére adását. A szorosan vett platformot kiegészítő határozatok számos további követelést megfogalmaztak, mint például a ténylegesen titkos választást, a bevándorlás korlátozását, rövidebb munkaidőt az iparban, a szenátorok közvetlen választását valamint a népi kezdeményezés és a népszavazás intézményének bevezetését. Ezután nagy reményekkel néztek a választások elé, és dinamikus kampányba kezdtek. Különösen a közép-nyugati államokban szerették az 5 mérföld hosszú parádékat, az órákig és napokig tartó meetingeket, a vég nélküli szónoklatokat, amelyek jórészt a gazdagok és a szegények ellentétére fordították a figyelmet. A várt siker azonban elmaradt. Igaz, a populista elnökjelölt több mint 1 millió szavazatot könyvelhetett el (az összes szavazat kb. 8%-át), ami egy fiatal és szegény párt, egy „harmadik” 1112
