Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Tandori Dezső: Bevezető - "Maljnkaja, Anastasia lánya...", Lisa's Boy (versek)
szétdobva kezem-lábam, mert én a víz alá, naná, nem... S akkor? Jön majd a polgárosultabb kor, a piac, melyről a legyek kihalnak, de a koppenhágai verebek elvezetnek arra a pályára, mely mit sem ad változások árapályára, arra a pár délutánra. De jó, ha múlt a várandó, a várható, jó túl is lenni rajta, ami oly kaland- és vágyakozás-kavaró! Megyek, ki a Bois-ba, leülök, Samu nélkül a földbe visszatűnnek az Un et Un-ök, mintha kis lángok lobognának így Szent Iván Ej-ből, s bár ne tudnék az egészről. Rossz, szakadt-nagykabát rím, állnék a kövön, és nézném, mit csinálnék, valami idő volt, én-voltam, ő-holt, és ha még látszva látszol, az már csak sánta Alizod soserelem-gyermeke, Lisa’s Boy, aki két évvel Sir Action előtt rekordpályává tett egy valamikori marhalegelőt, és egy kocsmában azt mondják neked, „te lónyesés”, és Dinslakent, Gelsenkirchent, Vincennes-t kezdi belepni a hóesés, a mönchengladbachi versenypálya mellett a közeli repülőtéren a gépek felszállta nem visz vissza Szpéródhoz, Alizoddal ez a Valaki még valami jót hoz, aztán leáll, mint vonatkanyarulta után a Rheinpolar tűnik, marad Richmondi-söröződ, ám ez volt azelőtt, mind, mind volt azelőtt. Egy hanghoz visszatalálsz, vagy ez téged csak túl-túl hosszan hoz, változtatsz valami elhatározáson, a víz alatt van egy legendás várrom, ablakán fehér szárnyukkal ma is ott élő madaraid integetnek, más nézőseregnek, e nyári játék két karral, mint a startautó Krieauban, visszatár még, hova, hova, ez más anya lova, Lisa’s Boy, Lisa’s Tochter, még ezt bíztad...! fícamíttad...! ne dobd el...! Nézed a lassú-néma békalencse szörföt, és a Gymnase sörözőben, éjre, összehajtogatod Paris Turf-öd.
