Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Ágh István: A gyilkos ideje (regényrészlet)
7.- Feküdj le, fiam! Igen elfáradtál. Özvegy Tompáné itt hagyta a bútort, a kredencben maradtak az evőeszközök, a szekrényben a ruhák, cipők, az ágyon a dunyhák, párnák. Minden olyan, mintha vendégségben volnának háziak nélkül. Tompáné egyszercsak összepakolt, odaadta Joó Bélának a kulcsot, juttassa Molnáméhoz és mondja meg, elmegy örökre.- Ennyire még a malomban sem féltem, pedig az a sok idegen... Ki tudja, kifélék, mifélék? Lehet még gyilkos is közöttük. Nem zörgettek be, volt aki köszönt, Isten áldja! Jó napot! Isten áldja! Nem kértek ennivalót, pedig szívesen adtam volna, de csak mentek az erdő felé. Biztos féltek autóval, vagy nem volt pénzük. Száz forint. Annyit kér a sofőr, tudod a munkásjáraton az a nyíresi ember. Ne fizessük be?- Mitől fél a faluban? Itt aztán nem bántja senki.- Hátha egyszer csak megjelenik az Elemér. Mit keresek itt, meg hol az anyja, azt kérdezi, aztán megöl. Ettől minden kitelik. Megszöktek a rabok.- Fölakasztották, azt mondta a hofifer Lajos.- Ki tudja azt, fiam. Október huszonötödikén volt a tárgyalása, utána már nem volt idő akasztani.- Mintha láttam volna az egyik autón. Igen nézett bennünket. Túl van az már, ne féljen!- Meg arra gondolok, nem abban az ágyban fekszem-e? Ki tudja, hol aludt?- Biztos a sezlonyon.- Én is azt gondoltam, biztos a sezlonyon, ahová le szoktam ülni. Ne fizessük be, fiam? Bajod lehet, mért nem maradtál Pesten? Látott a Haszo- nics?- Nem harcoltam.- Elhiszik, ha akarják. Tudjuk, ki az a Haszonics. Megölte az apádat.- Miből gondolja.- Lelőtte a kutyákat.- A kutya nem ember.- Ellenforradalmár minden pesti, azt terjeszti a Haszonics, most aztán jaj nekik.- Nem fizetjük be, itthon maradok.- Tengerész lehetnél. Megtanulnád a nyelveket. Mindenki annyi ember, ahány nyelvet beszél. Majd egyszer találkozhatnánk.- Én csak megsebesültem. Igazolja a kórház, október huszonötödikén meglőttek a Parlamentnél, ott nem volt fegyver senkinél. Nem megyek sehová.- Feküdjünk le, fiam! Molnámé a malomból egy váltás ágyneműt hozott magának. Kicserélte a szennyest Tompáék tiszta huzatával. - Ebben aludt az öreg Tompa, szegény, összehányta a lepedőt, a Magdi meg így hagyta, e! Búskomor lett, még a boltban sem szólt egyetlen szót se. A Joóéktól elbúcsúzott, be se teszi a lábát ebbe a faluba, majd lányáéknál ellakik. Alszol, Sanyi? Csak azt akarom mondani, fizessük be a százast annak a nyíresi sofőrnek. - Fia rászusszantott, 1074
