Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Ágh István: A gyilkos ideje (regényrészlet)
az Elemér szereti a sült vért. Apuka, fűtsön be a szobába! Mikor aludtál rendes ágyban? - Tudod te aztat. Hastingemé gumicsizmáját csőrözte a lúd és düdörgött, elkísérte a kre- dencig, szárnyát emelgette, amennyire nehézkességéből kitellett, megemelte szárnyát és fáradtan gágintott. Volt a fiókban kaszakő is, csihakolta a nagykést az asszony. - A kamrában csinálja! - Ott rossz a villanykörte. Mert az apád... hiába mondom. - Az ember bekapcsolta a néprádiót, most nem indulók, andalgó dallamok áradoztak, és nem szentesti ének, amit azért az utcáról hallhattak volna, mikor a házban csönd van. Az asszony megmarkolta a lúd fejét, rátérdelt, fölborzolta a nyakán a tollat, gigája roszogott, hörögve sipolt, sikoltott, vére a bádogtálba csurgott, s mintha egy fehér hattyú vergődött volna a konyhakövön, oldalra fordult. Hastingemé szoknyájába törölte a véres pihéket, kézmosás nélkül szeletelte a vöröshagymát a serpenyőbe, a kanálnyi zsírra, s rádöntötte a vért a sistergő karikákra.- Apuka, füst van. - A kályhát se pucolta ki. - Minek pucoltam volna? Majd abbahagyja. Füstölget kicsit, azután dönti a meleget, mint a kazán. - És ha nem? Ott alszom én is. - Itt fekszel velünk. Hát kurva vagy te? Azért dolgoztál olyan messzi, hogy kurválkodhass? - Elemér nem kapott ajándékot. Ha tudtuk volna... Mégis tartogatok neked valamit. - Kinyitotta a vekker mellett a ridikült, fölpattintotta a vörös doboz fedelét. - Ez a tied, a Kiváló dolgozó kitüntetés, a te érdemed, miattad szántottam annyit. - Teri fóltűzte, Elemér zavartan mosolygott, s érdemrendestől magához szorította. - Ugye, jó leszel eztán. ígéred? - Elemér a feje fölé emelte, himbálózott a lámpa, árnyék hintázott a falon, a lány a fiúján lecsúszott hasmánt. - Ehetnek. Idehozta azt a sok rumot, ez meg már a felét megitta. Én nem megyek egy részeggel az éjféli misére, az biztos. Ne molesztálja a lányomat! - Szeretjük egymást. - Elég a rumból. - A munkásosztály itala... a proletariátus nem jár misére. Koccintsunk, Tompa elvtárs! Vigye a lányom! Áldásom rátok. Teri kiment a kútra, s a vödör vizet beleöntötte a mosófazékba, mire szülei, egy erélyes szoknya meg egy imbolygó nadrág, elindultak az éjféli utcán, addigra megmelegedett a víz. Elemér megmosdott tetőtől talpig, Teri is abban, amit szétfröcsköltek a lúdvéres konyhakövön. 2. Elemér nem köszönt feleségének, azonnal hanyatt feküdt a heverőn, hiába kérdezte az asszony, miért ilyen korán, nézte a mennyezetet. - A kurva anyjukba! - Ahogy a mezőn hagyta a traktort, a szántás közepétől a dűlőútig rohant haza, elterült porosán, olajos kezeslábasban, még á kombinált fogót sem rakta ki mellső zsebéből. - Összekoszolsz itt mindent. - Te meg ne nyikorgass, baszmeg. Csönd legyen! Hallod? - Mi bajod? Mi az isten bajod van? - Semmi közöd hozzá. - Kend meg azt a rohadt kredencet, akkor majd nem nyikorog. - Akkor se zörgess! - Enni akarok adni, erre azt mondja, ne zörgess! - Ne is. Szar az egész. - Ott az a kurva. Tessék! - Fölült az ágyon, visszadőlt, Teri rácsapta az Egtót, mosóteknőhöz állt az udvaron, a locsogástól és a ruhák plattyogásától valamennyire megnyugodtak.- Szar az egész. Ha otthon maradunk, csináltunk volna olyan esküvőt, 1065
