Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Kenéz Ferenc: Harmadik budapesti vers, Negyedik budapesti vers, Ötödik budapesti vers, Tizedik budapesti vers (versek)
Negyedik budapesti vers Ül hatszáz író piros bársonyszékben és ül a kormányfő és ülnek miniszterek ülhetnék én is ott a piros bársonyszékben fönn tartottak nekem is ott egy helyet ámde bármi furcsa nekem most éppen írhatnékom van s pont annak kapcsán van írhatnékom hogy valahol a teremben a hatszáz író között látok egy üres bársonyszéket ott ott a székben ülve nem lenne írhatnékom hiszen az írhatnék az valami olyasmi mint mikor az ember nem találja a zokniját tudunk mindent a zokniról s tudjuk a legfontosabbat: hogy ugyanis a zokni mindig „valahol itt van” csak éppen nincs sehol s ettől majd megőrül az ember már pedig ha ott ülnék én is piros bársonyszékben mindkét lábamon minden bizonnyal zokni lenne akkor meg hát miért is lenne írhatnékom csak attól hogy ülök a bársonyszékben és zokni van a lábamon?
