Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Szeli István: A teljesség igényével (Keresztury Dezső: Mindvégig) (kritika)

Bevalljuk: önző módon ahhoz a sejtésszerű állításunkhoz szerettünk volna Arany leghivatottabb értelmezőjétől filológiai bizonyítékokhoz jutni, amit még 1982-ben így fogalmaztunk meg: »Az erdőt a ligettől nem csupán a bennük lévő fák száma szerint különböztetjük meg. Az egyik maga az áttekinthetetlenség, aljnövényzete miatt maga az áthatolhatatlanság, a másik a gondozottság és rendezettség képzetét idézi fel bennünk. S hogy megmaradjunk e hasonlat körében: Arany szövege éppen azáltal válik ez utóbbihoz hasonlóvá, hogy igen nagy mértékben megritkul benne az aljnövényzet...” Azt már irodalmi eleink is tudták, hogy Arany a magyar költői önkifejezés legnagyobb megújítója, s az európai formájú magyar poézis honalapítója volt a múlt század második felében, de talán még ma sem méltányoltuk jelentőségéhez méltón azt a nagy fordulatot, amit irodalmi tudatunk újjáteremtése terén az 6 fellépése hozott magával. Keresztry koncepciója ezt is magába foglalja, ha ennek kifejtésére talán nem is mozgósítja hatalmas tudásának teljes készletét. Bőven kárpótol azonban annak a bizonyításával, hogy korunk irodalomtudományának gyakran változó frontvonalai között ma is a Horváth János által birtokba vett s tőle örökölt tartomány a legtermékenyebb talaj, amelyen ilyen dús termés takarítható be.

(Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990.)

j ^ 199X 55 'm inak m

° ^mvelödW^sJöSpÜ” i Mtad^tÄom *

1056