Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Balla László: Vorkutai temetés (novella)

Rabtársai közt akadt egy református kántortanító, attól tudakolta: vannak-e olyan egyházi énekek, amelyek mindkét protestáns felekezetnél használatosak. A megkérdezett erre biztos feleletet nem tudott adni, de azt mondta: nem hinné, hogy ne lennének ilyenek, hiszen a református zsoltároskönyv néhány dalát Luther Márton írta, ezeket bizonyára éneklik az evangélikusok is. Nézzük csak, például a harminckettedik dicséret...- Jó. Akkor majd a temetésen kezdj bele ebbe a dicséretbe, és talán folytatni fogják.

S úgy lett. Mikor a kántor ajkáról elhangzottak az első ütemek, a gyülekezet fölkapta a dallamot.

És a bányatelep sivár, fagyos földje felett, a fenyegető zordsággal álló meddőhányó-gúlák közt fenségesen hömpölygött az észt nyelvű ének, amely magyarul így hangzott volna:

„Megáll az Istennek igéje,

És nem állhat senki ellene.

A nagy Isten vagyon mivelünk,

És szent Lelke lakozik bennünk.”

995