Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója III. (regényrészlet) (Szalai Attila fordítása)
Ő! A vezér!... Oroszország s a világ felkelő napja!... Ö... Sztálin elvtárs... Én felpattanok az ágyból, vigyázzba vágom magam és felkiáltok: „A nagy Sztálin dicsőségére: búrrá! Hurrá! Hurrá!” O pedig közelebb lép hozzám és aszongya:- Feküdjél csak vissza, Mihail Nyikolájevics. Elég áldozatot hoztál már a mi szent Oroszországunk dicsőségére. Kezet fog velem és leül az ágyamra. Aztán előhúz a zsebéből egy üveg „Moszkovszkaját” és tölt nekem (meg magának is) egy pohárral. És aszongya:- Igyunk, elvtársam, az aljas Anglia vesztére és hűséges barátunk, Hitler Adolf egészségére. No, lehajtottuk, haraptunk is hozzá, aztán aszongya O:- Hogy érzed magad?- Meghalok - mondom Neki. - Meg bizony, szeretett Apánk.- Katonadolog - aszongya. — A neved viszont halhatatlan lesz. Meghalha- tol nyugodtan.- Igenis, - válaszolom - szolgálatára drága vezérem! És érzem, hogy halok megfele... Sztálin jelenlétében. Bezony... Szépnek szép ez az álom, de egyelőre élni kell és meggyökereztetni a mi szovjet kultúránkat ezen a szerencsétlen, a vérengző lengyel ura- ságok által kizsigerelt bjelorusz földön. Tegnap találkoztam Dubin hadnaggyal. Aszonta:- Eljöhetnél este hozzám. Iszogatunk, megünnepeljük az Újévet. Ott lesz Jegorov kapitány is, meg még egypáran a fiúk közül.- Jól van - egyeztem bele. El is mentem. No, persze, kinyaltam magam, ahogy kell, nem sajnáltam a parfümöt sem. Belépek, azt’ látom ám, hogy ott vannak már mind a legények és Jegorov kapitány is.- Hát akkor mivel kezdjük? - kérdezte Dubin.- Ugyanavval, amivel befejezzük - mondta Sinicin hadnagy. - Vodkával.- Mi lenne, ha teával kezdenénk mégis?- A tea nem vodka: sokat nem iszol belőle. Hát akkor, davaj, vedelni... Előkerült egy gitár is. Dubin nem sajnálja: játszik, jó hangosan. Mi meg rázendítettünk a „Moszkva” című nótára. No, hangunk aztán van, beleadtunk apait-anyait, hogy rezgett bele az ablak s csengett a pohár az asztalon. Hadd hallja a burzsoázia, mint mulat a Vörös Hadsereg! A szoba sarkában állt egy pianínó. De hát mi az ilyen fasiszta hangszeren nem tudtunk játszani. Később, mikor már egy kicsit több volt bennünk, Sinicin azért megpróbálta. Nem is hangzott rosszul. No, Dubin tépi a húrokat gitárján, mi a „Jeszli zavtra vojná”-t üvöltjük, ahogy a torkunkon kifér, Sinicin meg két kézzel veri a pianínó billentyűit. Olyan jól ment a dolog, hogy egészen éjfélig elvoltunk vele. Aztán Dubin nagy ünnepélyesen aszonta:- Kedves elvtársak! Mingyár itt az Újév... Azt javaslom, kezdjük egy különleges vodkakorcsolyával. íme, a legrafináltabb burzsuj étel a világon! Azzal előhúzott a szekrényből egy nagy papírzsákot. Az asztalhoz lépett vele és kiszórta a tartalmát. Néztük, hát olyan, mintha marha nagy babhüvelyek lennének vagy valami uborkaféle.- Ez meg micsoda? - kérdeztem. 979
