Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - ROMÁNIAI ÍRÓK - KÖLTŐK - Valuch Tibor: Magyarság és radikalizmus (Salamon Konrád: A harmadik út kísérlete) (kritika)
a szocialista és kommunista mozgalom különböző irányzataival, az urbánus demokratákkal, illetve a konzervatív jobboldal csoportjaival. A nemzet fogalmának parasztságra történő kiterjesztése az uralkodó körök haragját vívta ki; az urbánusok a nemzeti ügy új típusú képviseletét a belőle kiolvasott antiszemitizmus miatt tartották veszélyesnek, a kommunisták pedig számukra kellemetlen eszmei riválist láttak a kitűnő szellemi erőket felvonultató népi mozgalomban. Salamon Konrád nagy teret szentel ezeknek a kérdéseknek. Egyformán kritikusan mutatja be a szembenálló felek álláspontját s ezáltal jelentősen hozzájárul a régi ellentétek megértéséhez. Ezt segíti a népi mozgalom lapjainak és intézményteremtő kísérleteinek elemzése is. Így szinte lépésről-lépésre nyomon követhetjük a népi gondolatok térhódítását, elénk tárulnak a szellemi és/vagy politikai mozgalom ellentéteiből fakadó nehézségek, a belső viták, a kor kihívásaira adott válaszok különbözőségei. A népi csoportosulás paradoxona, hogy a mozgalmat általában a harmadik- utasság fogalmával jellemzik, noha képviselői ezt meglehetősen sokféleképpen értelmezték, sőt olyanok is akadtak, akik nem fogadták el ezt a minősítést. A kiútkereső indulatok mellett ez is visszatükröződött a szárszói vitákban, ahol végül is nem sikerült egységes álláspontot kialakítani az ország akkori viszonyaival és várható jövőjével kapcsolatban. Salamon Konrád alapos feltáró munkát végzett. ítéletei általában helytállóak. Ám olykor-olykor elmulasztotta megtenni azokat a finom distinkciókat, amelyek révén még árnyaltabb lehetne az általa rajzolt kép. Ilyen apró tévedésnek tartom, hogy nem tesz különbséget a Jászi-, Vámbéry-, Braun-, Csécsy-féle polgári radikalizmus és az urbánus demokraták között. Hiszen míg az előbbiek vitatkozva, de nyitottan és toleranciával szemlélték a népieket, addig az urbánusok mereven elzárkóztak tőlük. Az is figyelemre méltó, hogy a népi írók közül többen, számos vonatkozásban az októbristák örököseinek tartották magukat. Hiányzik a finom megkülönböztetés egynémely, a mozgalom egészére vonatkozó állításnál is, minek következtében az a látszat keletkezik, hogy a mozgalom és az általa megjelenített ideológia koherens egészet alkot, noha valójában nem így volt. A szerző szerint a népi baloldal a demokrácia, a szocializmus és a nemzet ügyének együttes képviseletére vállalkozott, feloldva a haza vagy haladás ellentétét s ezáltal meghaladta a hagyományos baloldalt, amely a társadalmi haladás képviselete mellett alábecsülte a nemzeti kérdés szerepét és jelentőségét. A mozgalomra a magyarság és a radikalizmus egyaránt jellemző volt. Ezek képviselete ma is vállalható, ha tudomásul vesszük, hogy a nemzeti sorskérdések közül a legfontosabb a demokrácia. Enélkül ugyanis nem lehetséges modern értelemben vett európai nemzet. (Eötvös Kiadó, 1989) 286
