Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Jánosy István: Szent Ferenc breviárium (vers)
JÁNOSY ISTVÁN Szent Ferenc breviárium 1. A fordult farkas Egy város határában vala egy szörnyű farkas, ki nemcsak baromi lelkeseket veszt oda, de embert is. A nép alig mer a kapun kimenni. O, noha intették: „Ne menj!” — kiment fegyvertelen. És íme a farkas száját fölnyitva ellene fut vala. De ö kereszt jegyével futamását megtartá, száját bérekeszté. És szóla néki: „Senkinek ne árts!” És a farkas testének, farkának, fülének hajtásával fogadta azt. És ő viszont fogadta: békességet szerez közte és az emberek között, adat néki élést elegendőt élete végéig, csak soha lelkesnek ne ártson. És mikor kiterjesztette kezét hit vételéért,^ a farkas fölemelé első jobb lábát és szépen veté Ferencnek kezébe. És a sokaság előtt is szépen fogadta fejének hajtásával, testének, fülének szép mutatásával, s újra veté jobb lábát Ferencnek kezébe. Azóta is ez a toportyán a város kvártélyán élt és elöregedvén kihúnyt békével. 2. A madarak így prédikált a madaraknak: „Húgaim, madarak, hálával tartoztok ős Atyátoknak. Fivéretek a Csillag, nénétek a küllős Nap, nénétek a Hold is, az állhatatlan szép. Testvértek minden Állat, s a Gürcölő, az ember, ki oly sovár-irígyen néz légi röptötökre, vágyai kék nyilára, s hogy nem vettek, arattok... Atyánk kedvencei, Néki hálátok hangicsáljon! A Lét, az el nem oszló, 997
