Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Kocsis István: Báthory István (tévéjáték két részben)

eskü! Szeretem a danckai polgáro­kat, és holnap halomra gyilkol- tatom őket, gyűlölöm Radziwitt Miklóst, de szabadon engedem, mert ezt követelik meg tőlem a törvények! Csak Isten menthetne engem fel a törvények megtartása alól, de Isten nem nyilatkozik meg. Ki cselekszik Isten akarata sze­rint? RadziwiH- vagy én?! (Radzi- will nézi.) Mintha azt mondtam volna, hogy tűnjön el a szemem elől, szerencsétlen. (RadziwiHMik­lós kimegy.) Kicsit elfáradtam. Egy­órás szünetet tartunk. (Karnkows- kihoz.) Eminenciád maradjon. (A többiek kimennek.) (Kissé megnyu­godva.) A lengyel alkotmány és a királyi hitlevél: az én mindenható uram. No, nem panaszképpen mon­dom. Panaszképpen inkább azt mondom, hogy a katolikus egyház vezetőiben sem lehet már feltétle­nül megbízni. KARNKOWSKI Nem értem felsége­det. BÁTHORY Az én tanácskozásom a nunciussal és a jezsuita atyákkal titkos volt. És RadziwiH tudja, mi­ről tárgyaltunk. KARNKOWSKI Ó sem tud többet, mint más. Annyit tudhat, amennyit elmondott. A danckaiaktól tudja, mint mindenki más. Hogy a Szent­atya békés megoldást akar, ennnyit tud. Nem tudja felfogni, hogy felsé­ged miképpen cselekedhet a Szent­atya akarata ellenére, s a maga módján következtetéseket von le. BÁTHORY A Szentatya és a jezsuita rend nagy céljáról tehát semmit sem tud. KARNKOWSKI Biztos vagyok ben­ne, hogy nem. BÁTHORY Más sem? Illetéktelen? KARNKOWSKI A jezsuiták tudnak titkot tartani. BÁTHORY De eminenciádat beavat­ták... KARNKOWSKI De csak engem. Még mielőtt felségeddel beszéltek volna. Az ország prímását be kellett avatniuk. BÁTHORY Gondolom, Őszentségét nagyon megrendítette az én állás- foglalásom. Annyira, hogy a nunci- ust sem tartotta már érdemesnek visszaküldeni. KARNKOWSKI Őszentsége csak az­után fogja megérteni a felséged álláspontját, miután felséged a Jé­zus Társasága generálisát meg­győzte. BÁTHORY Hogy győzhetném meg, ha sem ő maga nem jön, sem a Társaság többi tagjait nem küldi hozzám? KARNKOWSKI A jezsuiták majd jönnek. Ha még nincsenek is itt, minden bizonnyal felséged érvelé­sének megalapozottságát tanul­mányozzák. Legközelebb felkészül­tebben fognak jönni. Ismerni fogják felséged lehetőségeit. BÁTHORY Remélem, hogy saját le­hetőségeiket is. (Wesselényi rohan be.) WESSELÉNYI Felséges uram, ki­tették a fehér zászlókat! Kitették a fehér zászlókat! BÁTHORY (Boldogan.) A mindenha­tó Úristen megkönyörült rajtunk! KARNKOWSKI (Mosolyog.) Lám, Isten mégiscsak kinyilvánította, hogy kit óhajt pártfogolni. 2. kép A Wawel királyi lakosztályának ebéd­lőjében. Vacsoraidő. Báthory és Anna. BÁTHORY (Lelkendezve.) Lehet, hogy nem csak a livóniai várakat foglaljuk vissza, lehetséges, hogy Rettenetes Iván minden várát meg­932

Next

/
Oldalképek
Tartalom